Pókok

Advertisement

Hirdetés - Igazság Magazin

A pókok félelmetes gyilkosok. Hálójukkal csapdába ejtik áldozatukat, majd mérget fecskendeznek belé. Bár a legtöbb pók mérges, az emberre csak nagyon kevés fajuk veszélyes, és az a kevés is inkább csak ijedtében csíp.


Tartalomjegyzék:

Az állkapcsi tapogató
Hálót szövő pókok
A pókháló
Egyéb szerkezetek pókfonálból
Halálos köpés
Veszedelmes mérgek
Bénító csípés
A párzási színjáték
Szexuális jelzések

PÓKOK

A pókszabásúak az ízeltlábúak törzsének egyik osztályát alkotják. Méretük, formájuk és életmódjuk változatos, de a test alapszabása mindegyikben közös. Minden pók teste két testtájra oszlik. Az elülső testtáj a fej és a tor összeolvadásával jött létre, fejtor a neve. Minden póknak négy pár ízelt lába van, ezek fejtorhoz csatlakoznak. A hátulsó testtáj a potroh, ez hordozza az emésztés és a szaporodás szerveit, valamint a szövőszemölcsöket.

Az állkapcsi tapogató

A pókok testük elülső részén egy pár állkapcsi tapogatót viselnek. Ezek sok esetben rövid lábaknak látszanak, de a járásban nem játszanak szerepet. Ahogy a rovarok érzékeny csápjuk segítségével tájékozódnak,  és találják meg táplálékukat, úgy a pókszabásúak állkapcsi tapogatójukat használják erre a célra. A hím pókok spermája is itt tárolódik, s a párzási szertartás során is igénybe veszik e módosult végtagjukat. Sok póknak nyolc szeme is van, de ismerünk olyat, amelyiknek egy sincs. A pókoknak egy pár csáprágójuk is van szájuk elülső részén. Ezek éles karmokban végződő üres csövecskék, amelyekkel a pók a zsákmányát döfi át vagy védekezik, és néha beássa magát vele a talajba.  A pókok ragadozók, legtöbbjük rovarokon és más kis testű állatokon él. Egyes pókok a kisebb egerekre és halakra is veszélyesek, s a legnagyobbak viszont még madarakat és békákat is képesek zsákmányul ejteni. A legtöbb  pókhabozás nélkül felfalja saját fajtáját is. Sok pók úgy öli meg  áldozatát, hogy mérgét csáprágóin keresztül belé fecskendezi, mások viszont halálra zúzzák a hálójukba gabalyodott prédát. Táplálékukat megrágni nem képesek, ezért elfolyósítják, mielőtt elfogyasztanák. Az elpusztult zsákmányállatra ráeresztik nyálukat,  s az ebben levő különleges, a pók beleiben termelődő emésztőnedvek a húst nyúlóssá, pépessé teszik, s ezt a „húslevest” a pók már könnyen fel tudja szívni. A pókoknak van egy különleges szervük, a „szívógyomor” amely szivattyúként működik, s az elfolyósított táplálék felszívását segíti elő.

Hálót szövő pókok

Minden pók termel pókfonalat, s az nagyon fontos szerepet játszik az életükben. Sokféle célra használják, így például védelmet és meleget adó kokont szőnek belőle, fejlődő petéik köré növényekhez vagy levelekhez rögzített biztonsági kötelek készítéséhez használják, amelyekben megkapaszkodhatnak, miként a hegymászók a vonókötélben, fészket készítenek belőle pihenő vagy áttelelő helyül, s végül a zsákmányszerzésre való pókhálók is pókfonálból vannak. A pókok különféle célokra más-más fonalat készítenek. Ha a póknak arra kell a fonál, hogy zsákmányszerzés céljára hálót szőjön belőle, a szövőszemölcsei közelében található mirigyek ragacsos váladékkal vonják be a pókfonalat. Ha a póknak helyről helyre kell vándorolnia, vagy le akarja horgonyozni a hálót, száraz fonalat használ hozzá. Más mirigyeinek váladéka a pókfonalat a petéket védő kokon ideális alapanyagává teszi. A pókfonál erősebb, mint az ugyanolyan átmérőjű acélhuzal, és hosszának csaknem egyharmadával megnyújtható anélkül, hogy elszakadna. A pók azért nem esik bele a maga állította csapdába, mert néhány száraz szálat is belesző a hálójába. Tudja, hol vannak hálójának biztonságos részei, és ott lapul meg, várva a hálóba gabalyodó zsákmányállatokat. Ezen kívül a lábain keresztül egy olajszerű anyagot is kiválaszt, amely megakadályozza, hogy hozzáragadjon a háló  fonalaihoz.

 

Pókháló

Pókháló

 

A pókháló

A pókok fajtól függően, különféle hálókat szőnek. Az egyik legelterjedtebb és legszebb hálótípus a kerek háló, amelyet gyakran láthatunk parkokban, hátsóudvarokban, különösen fagyos reggeleken, amikor harmat csillogott a pókfonalon. A kerek hálók majdnem szabályos kör alakúak, középpontjukból sugárirányban küllők indulnak ki. A küllőket ragacsos pókselyemből készült ívek kapcsolják egymáshoz, amelyek foglyul ejtik az arra tévedő rovarokat. A legtöbb kerek hálós pók viszonylag kis hálót sző, de a trópusokon olykor hatalmas hálókat is láthatunk. Az óriás erdei pókok például fák közé feszítik ki hálóikat, melyek átmérője elérheti a 2,5 m-t és olyan erős, hogy kisebb madarakat is csapdába ejt. A hálót szövő pókok többségének rossz a látása, és háló nélkül éhkoppon maradna. A kerek hálót szövő pókok némelyike a háló közepén meglapulva lesi a prédát, mások a háló peremén várakoznak, egyik lábukat a középpontból kiinduló szálon nyugtatva. Ha  rovar akad a hálóba,vergődve szabadulni próbál, de ezzel csak azt éri el, hogy a háló rezgésbe jön, a pók felfigyel a kínálkozó zsákmányra, mellette terem méreganyagot fecskendez belé,  s fonalával gúzsba köti. A pókhálók egy másik típusa a tölcsérháló –ilyet sző például a tölcsérhálós pók. Ez a faj gyakran a magas fűben vagy kövek és farönkök között feszíti ki hálóját, majd elrejtőzik a tölcsér mélyén. Ha egy préda túl közel merészkedik, a pók előront rejtekhelyéről és magával ragadja a tölcsér mélyére.

Egyéb szerkezetek pókfonálból

Más fajok például a zugpókok formátlan hálói nem ragacsosak, hanem úgynevezett buktatófonalak vannak bennük, amelyeknek nekiütközve a rovarok elveszítik egyensúlyukat. Amint a gyanútlan rovar felbukik, belegabalyodik, a háló szálaiba s már érkezik is a pók, hogy mozgásképtelenné tegye. Ilyen hálót sző a házi zugpók. Egyes pókok más módon hasznosítják fonalukat. Az észak-amerikai lasszós pókok például kihúznak egy mintegy 5 cm hosszú fonalat ennek végére gyöngyszem nagyságú ragacsos cseppecskét tapasztanak, amelyet rápöckölnek a zsákmányra. Ez a mézga speciális hím éjjeli lepkéket csalogató kémiai anyagokat is tartalmaz. A lasszós pók himbálja a fonalat csalogatva a lepkéket. A mikor már elég közel van a zsákmány a pók feléje pöcköli a szálat és a ragasztócseppel foglyul ejti majd a szállal maga felé húzza olyasféleképpen ahogy a horgász kihúzza a vízből a horogra akadt halat.

Halálos köpés

Az európai és észak-amerikai csupaszpók úgy ejti el áldozatait, hogy két vékony sugárban ragacsos anyagot bocsát ki állkapcsi tapogatóiból. Ezt a pók cikcakkvonalban spricceli, áldozatára csapdába ejti a prédát. Az ausztráliai hálóvető pók kisméretű hálót sző s azt négy elülső lába között tartja. Amikor egy rovar mászik, a pók alatt kilöki, a lábát s akkorára nyitja szét a hálót amekkorára csak lehet. Ezután a pók ráereszkedik, a rovarra hálóba ejti és visszavonszolja rejtekhelyére. A hálóvető póknak kitűnő a látása. Főleg éjszaka vadászik és a legtöbb más állatnál érzékenyebb a fényre. Az ugrópókok amelyek napközben vadásznak, lassan becserkészik a zsákmányt majd villámgyorsan lecsapnak rá. Bár jobbára csak kicsiket ugranak ugrásaik hossza elérheti a pók testhosszának hússzorosát.

Veszedelmes mérgek

Majdnem mindegyik póknak vannak méregmirigyei, de világviszonylatban csupán a pókok 3 százaléka veszélyes az emberre. A pókoknak két zsákszerű méregmirigyük van állkapcsi tapogatóik tövénél. Ezek, ha nagyok a fejben is folytatódnak. A méregzacskót az állkapcsi tapogató végén levő karommal összekötő csövecske a karom hegyénél nyitja. A pókméreg különféleképpen hat más állatokra. Az a méreg, amelyik az egyik állatot megöli a másikra jóformán hatástalan. Ráadásul ez nem is mindig az áldozat testméreteitől függ. A fekete özvegy nevű pók,  például csak 160-szor annyi méreggel tud megölni egy békát, mint egy csirkét, pedig az sokkal nagyobb. Ha ugyanahhoz a fajhoz tartozó állatokat csípne meg ugyanaz a pók akkor is azt tapasztalnánk,hogy az egyik nyomban elpusztul a másiknak meg semmi baja. Kétfajta pókméreg van az idegmérgek és hemolízist okozók. A legveszedelmesebb pókmérgek idegmérget tartalmaznak.

Bénító csípés

fekete özvegy

Fekete özvegy

A fekete özvegy idegmérge emberben erős fájdalmat, izomgörcsöket és bénulást okozhat. A csípés nagyon veszélyes lehet de –bár halálesetek is előfordulnak, az ellenméreg jóvoltából a legtöbb beteg néhány hét alatt felgyógyul. A rovarokat azonban az idegméreg olyan gyorsan megbénítja, hogy a pók rögtön lakmározni kezd belőlük még mielőtt elpusztultak volna. Ki hinné ezek után, hogy a fekete özvegyek legtöbb faja meglehetősen félénk és inkább elrejtőzik, mintsem támad. Lábaikat behúzva szeretik holtnak tettetni magukat, ha megzavarják őket s csak akkor mozdulnak meg ha úgy érzik elmúlt a veszély. Az embert csak mérgükben vagy ijedtükben csípik meg.

A dél-amerikai hegedűpók hemolitikus mérget termel, amely az ember vérére és bőrére hat. A gyógyulás hónapokig is eltarthat. A hemalitikus pókmérgeket azonban hasznosítani is lehet az orvostudomány a szívrohammal fenyegető vérrögök szétoszlatására használják őket. A maguk módján más pókmérgek is lehetnek hasznosak, az afrikai Kalahári-sivatagban élő busmanok például pókméregbe mártják nyilaik hegyét. Egyes pókok elsősorban a nőstény saját fajtársaik ellen is felhasználják a mérgüket. A hím pókok általában sokkal kisebbek a nőstényeknél és csak óvatosan mernek a közelükbe kerülni, mert könnyen megeshet, hogy ebédnek nézik őket. Amikor a párzásra kerül a sor,  a hím pók mindent megtesz, hogy meggyőzze, a nőstényt szándékairól még mielőtt táplálékká válna.

A párzási színjáték

Egyes fajok hímjei felkínálnak a nősténynek egy pókfonálba csomagolt rovart, hogy eltereljék vele a figyelmüket. Majdnem mindegyik pók termel feromonokat, olyan jelmolekulákat, amelyeket a fajtársak felismernek. Ezek a pókok és szándékaik azonosítására valók. Ezen kívül sokszor egy fonalat is kihúznak a talaj mentén, amelyet reménybeli párjuk azonosíthat. A jó szemű pókok a látásuknak is hasznát veszik párzáskor. A hímek energikus táncot adnak elő és élénk színű lábukkal hadonásznak a nőstény előtt, hogy az felfigyeljen rájuk, mint lehetséges párra. A hím sokszor órákig járja nászra hívó táncát, míg végre a nőstény elfogadja őt. Ezután állkapcsi tapogatóival juttatja be spermáját a nőstény ivarnyi lásába.

Szexuális jelzések

Egyes hálószövő pókok a háló rezgései alapján azonosítják lehetséges párjaikat. A hímek meghatározott ritmusban rángatják a nőstény pók hálóját. A nőstény e ritmusból meg tudja állapítani, hogy fajtársa-e a hím. Ezután a hím óvatosan megközelítheti és megtermékenyítheti őt,  de ha utána idejében kereket nem old a nőstény gyomrába végezheti. A nőstény pókok fajtól függően, hol csak egy petét raknak, hol több ezret. A nőstény egy maga készítette merőkanálhoz hasonló képződménybe rakja le petéit,  majd pókfonalból szőtt kokonba csomagolja őket. Magukat a petéket először egy finom puha fonáltömeggel veszi körbe, majd e köré egy erősebb külső réteget is sző, hogy védje a ragadozóktól a fejlődő petéket. Végül a petezacskót a testéhez rögzíti, vagy biztonságos rejtekhelyen hagyja. A frissen kikelt pókocskák igen sebezhetők. Nem tudják megvédeni magukat és fonalat sem tudnak még készíteni ezért szorosan anyjuk mellett maradnak. Kémiai jelzések akadályozzák meg az anyát abban, hogy megegye saját ivadékait. Amikor a kis pókok már készek megválni anyjuktól mindegyikük készít egy finom fonalat, s azt egy növényhez erősíti. A szél felkapja a fonalat és vele együtt a növendék pókot is messzire elsodorja. A „repülés”után a fiatal pókok nemegyszer, csak sok kilométerrel arrébb érnek földet. Amikor végül megvetik a lábukat keresnek egy alkalmas helyet ahol kifeszíthetik hálójukat és a ciklus kezdődik elölről.

 

Forrás: A Tudás fája
Kép forrás:Kiemelt képPókhálóFekete özvegy

 

Reméljük tudtunk segíteni.

Kellemes napot!

Az FK-Tudás csapata

 

Szerkesztő ajánlja, olvasd el ezeket a témákat is:

Hír
Autó
Index

Tetszik a téma? Ossza meg ismerőseivel:

Elhívatásom, hogy minden embernek a lehető legjobb információt szolgáltassam.


Advertisement

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.