Toldi (1847)

TOLDI

Toldi, Arany János elbeszélő költeményének címe. Három részből áll: Toldi, Toldi estéje és Toldi szerelme. A magyar mondavilágban szereplő nagy erejű vitéz Toldi Miklós életét mutatja be.

 

Ég a napmelegtől...

Ég a napmelegtől…
forrás: Wikipédia

Népies epika remekművét alkotta meg Arany János. Ilosvai által feljegyzett históriát használta nyersanyagként. A nép nyelvén íródott énekek megértése a ma élő embernek kissé nehéz, hisz oly sok, ma már számára „idegen” szót használt fel művében.
Például:
delel = délben pihen, ebédel;
egyhasi = iker;
eszel, kieszel = gondol, kigondol;
vérint = vér szerint;
és így tovább. Toldi

 

Toldi, első rész 1846-ban íródott a Kisfaludy társaság vígeposz pályázatára.

 

 

 

Petőfi Sándor unszolta, sarkalta a folytatásra Arany Jánost. Toldi estéje 1847-1848-ban készült el, mivel Arany János közelebb érezte magához az ősz Toldit. Saját személyisége is felvillan a műben, hisz Ő is a helyét kereste, a körülötte felbolydult hazában.

 

 

 

Érdekes módon a Toldi és a Toldi estélye egy kötetben mégis előbb jelent meg német nyelven, mint magyarul.

 

 

 

A Toldi szerelme 1879-ben készült el. Miért lett ilyen soká kész? A szerző előszava , melyet az EDITORG Kiadó 1992-ben a klasszikusok sorozatban Arany János Toldi kötetében a Toldi szerelme I-VI ének előtt jelentetett meg, idézet a könyvből:

 

Előszó

Quid damnosa juvat sine causa bella cieri?

Tutius est regnis perpete pace frui.

Ilosvai jeligéje.

   E költemény nem a Horác-féle „ nonum prematur” igényeivel lép közönség elé. Jaj volna neki, ha e határidőt ( mely ugyan háromszor is bőven lejárt) mint belbecse iránti fokozott követelményt állítanák vele szembe! Sőt nagyon tartok tőle, hogy a hosszú idő, mely alatt elkészült, nem erejének, hanem gyöngeségének a bizonyítványa. Azért mentségre szorul.

   Toldi középső része nem az én saját választásom. Az I. rész sikere után kedvem jött még egy Toldit írni s erre Ilosvainál már csupán a vénkori párviadal ajánlkozott; mert ami azon kívül fennmaradt : a nagyon mesés prágai kaland, az özveggyel való komikus jelenet, meg a sírrablás alávaló bűnténye,-semmikép sem látszott modern költői feldolgozásra alkalmasnak. Monda nélkül pedig – vagyis legkisebb támasz nélkül a hagyomány vagy história részéről – egész epikai költeményt csak mintegy az ujjamból szopni, ha tudtam volna is, nem akartam. Mert éreztem már akkor s később valahol tán meg is írtam, hogy mondai vagy történeti alap,- bármily csekély és töredékes legyen- adja meg ily költeménynek azt, amit én „epikai hitelnek” szoktam nevezni. Tehát egy II-ik részre nem is gondoltam.

   Barátaim azonban – első mindjárt Petőfi, ki a Toldi Estéjét már ismerte kéziratban- váltig unszoltak, hogy „ha a fejét és lábát megcsináltam, írjam meg a derekát is”. Kezdettem a tárgyról gondolkozni. Azzal hamar tisztában lettem, hogy ha II. részt írok, ez nem lehet anélkül, hogy hősem hatalmas fizikumát a szerelem konvulziói közt is fel ne mutassam. De hogyan? Nőgyűlölete, melyet mostanában emlegetnek, nem gátolt volna, mert ilyesmiről se Ilosvai, se a szóhagyomány töredékei nem tudnak semmit, sőt Ilosvaiból még inkább az tetszenék ki, hogy szeretett bíz’ ő asszonyok után járni, míg eggyel aztán pórul járt. De akadály volt saját Toldim már megjelent I. része, mely szerint:

Szívét nem bántá még nyila szerelemnek,

Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága;

Aztán sem lépett soha házasságra.”

és a III. rész is, melyben múltjára visszatekintve, szerelemről semmi emlékezése nincs. És így szerelmet, mely házassággal végződjék, a II részbe sem hozhatom be.

   Ez pedig nagy bökkenő volt. Népies ballada megtűri, sőt keresi a boldogtalan szerelmet, de eposz nem. Mit mondana a nép, például oly meséről, hol a hős sokat küzd a királyleányért s utoljára is – elveszti?

 Mindazáltal megkísértettem ily tervet nagyjában összeállítni s megírtam az I. éneket, mely a Losonci Phoenixben világot is látott. Címe nem volt már Toldi. Érezve, hogy maga a sikertelen szerelmi kaland nem elég cselekmény: valami nagyobb történeti eseményhez, jelesül a nápolyi hadjárathoz akartam támasztani, oly módon, hogy Toldi szerelme annak mintegy epizódja legyen: azért neveztem, általánosabb címmel, Daliás Időknek. Tehát, egy eposz ( quasi népies epopoeia), benne Toldi a kiválóbb hősök egyike, s az ő kalandjai, szerelme egy nagy epizód. Pár éneket írtam még hozzá, de – nem ment.

   A nápolyi hadjárat, bármily kalandszerű is a történetben,epikai tárgyalásra kevéssé alkalmas. Először, mert két hadjárat van ( Lajos első és második útját külön tekintve); és csak az első végződik olyasmivel, ami költőileg az Endre megölése miatti bosszúnak lehet venni s amit így a költő katasztrófául használhat. De ez az első út inkább gyors, győzelmes benyomulás; alig van némi nyoma ellenállásnak, a nagyobb ütközetek s magának Lajosnak is személyes kalandjai a második útra esnek. Hanem az egész hadviselésben nincs kimagasló pont, tömegesebb ütközet; apróbb csatározások, várvívások, feudális pártharcok inkább, szétszórva az egész déli olasz földön és víva nagy részben fogadott, zsoldos katonák által, részben vesztegetéssel is. Ezek közül egyet, például Aversa megvívását, kiválasztani s az egész eposzt térben, időben ahhoz koncentrálni s úgy „in medias res” tenni a cselekményt, talán lehetett volna, de ha a népies elbeszélés természetét vesszük figyelembe, mely megkívánja, hogy eleje és vége legyen a dolognak: ez a mód sem volt ajánlatos.

   De volna bár a tárgy akármilyen alkalmas eposzra( azaz epopoeiára): még egy nagy nehézség maradt lekürdetlen.Toldit, a monda Toldiját, kiről a história épen semmit nem tud, hogyan állítani oda, nyíltan, mint nagy szerepű vagy épen fő hőst, a história világába, történeti nagy nevek és személyek mellé? Igen, ha mondai korban játszanék a cselekvény: de Lajos kora mondának már nagyon világos, történetnek pedig, az eposzíró kívánata részletekre, nem eléggé az.

   Fel kellett hagynom az eposz gondolatával s így jó időre magával Toldival is.

   Csak 1863 őszén ( „Buda halála” után) vettem újra elő töredékeit. Olvagatva, megsajnáltam a kárba veszett részleteket s kezdtem gondolkozni új mesetervről. Vajon okkal-móddal, a népies naivság örve alatt, nem lehetne-e behozni az eddig mellőzött mondarészeket: a prágai kalandot, a sírrablást, vagy legalább sírbontást a a nápolyi kettős hadjáratot is összevonva egybe; így a költői beszély, vagy ha tetszik, verses regény kevesebb igényű keretében alkotni meg a költeményt? Tetszett a gondolat; hamarjában pár éneket meg is írtam; de majd egészen szubjektív természetű szenvedések miatt ismét hosszú időre abba kellett hagynom. Költői elnémulásom szomorú ideje állott be, s midőn évek múlva valamicskét dolgozhattam is, csak fordításban keresek szórakozást.

   1874 s a követő években, ha nyári fürdőzéseimből némileg üdülve megjöttem, ismét vissza-vissza kezdék térni „ad pristinum amorem”. Időnkint nehány versszakkal tovább vittem a költeményt, bár remény nélkül, hogy valaha befejezem; míg végre mostani kényszerített nyugalmam alatt rá vetém fejemet, hogy a munka befejezését megkísértsem. Érdemes volt-e a fáradságra s nem jobb lett volna-e a töredéket „nagyreményű és sajnálatos” töredéknek hagynom: azt már te fogod megítélni nyájas olvasó!

Budapest, május hó közepén, 1879.

A szerző”

Arany János

 

Arany János elkészült a Toldi Trilógiával. Elkészült a nagy mű és a nép, kinek íródott mai napig szívesen olvassa.

Hangoskönyv Hangoskönyv és olvasónapló Arany János: Toldi (olvasónapló) és a teljes mű már elektronikus formában is megtalálható.

Színdarab, musical és akció film készült ill. készül a Trilógia alapján.

Toldi , mint szuperhős 900 millióért!?

Toldi – Musical Költemény

Szobor, utca, étterem,iskola, fogadó, klub viseli büszkén a monda béli Toldi nevét.

Toldi Mozi Budapest

Toldi konyhája Restaurant & Apartmant

Toldi Fogadó Tokaj

Toldi Klub

Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Nagykőrös

Toldi Étterem

Toldi Étterem
forrás: Toldi Étterem

Addig míg-e mű el nem készült, csak Ilosvai monda gyűjteménye és az akkor élő emberek szájhagyománya által volt ismeretes Toldi legendája és kalandjainak története. Hála Arany Jánosnak, amiért ily lelket melengető módon írásba foglalta a magyar mondavilág neves alakjának történetét, általa örök időkre a magyar ember elméjébe, szívébe vésődik a magyar monda világ néhány pillanata.

 

Sokat mondó végakarat!

  ” Végső rendelkezést tennék: de hát minek?

Nemigen van: miről. S ha volna sincs: kinek,

Nem hagyok örököst….csak egy hű cselédet:

Azt kötöm szívedre – – meg a magyar népet,

“Szeresd a magyart, de ne faragd le” – szóla,

“Erejét, formáját, durva kérgét róla:

Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?

Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”

Idézet Toldi estéjéből.

 

Remélem segíthettem.

 

Forrás:

EDITORG Klasszikusok: Arany János : Toldi

Link:

Toldi Mozi Budapest

Toldi – Wikipédia

Toldi Klub

[ARANY JÁNOS] TOLDI

Toldi konyhája Restaurant & Apartmant

 

 

 

 

 

Tetszik a téma? Ossza meg ismerőseivel:

Könyvek legjobb barátaim.

Advertisement

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.