Az FK-Tudás, Poén placc blogon igyekszik minden nap vidámmá tenni napjainkat.

A mai poén placc:

 

Baba született székelyéknél. Pár év eltelik, a gyerek szépen halad: jár, mosolyog, játszik. Egyetlen baj, hogy beszélnie is kellene már, de az csak nem szólal meg. Betölti a hat éves kort, de semmi.
Aggódnak a szülők, orvoshoz is viszik. Az mindent rendben talál, a némaság oka számára is titok.
Az idő múlik, végül is a szülők beletörődnek. Ha nem beszél, hát nem beszél, csakis az ő fiacskájuk.
Valahol a gyerek 14. születésnapja körül ebédelni ül össze a család. A tányérokban gőzölög a húsleves.
Egyszer csak megszólal a gyerek:
– Sót!
Az egész család meglepődik.
– Jajj, de boldog vagyok! – szól az anyja. – Te beszélsz fiam?
– Beszélök.
– Hát az isten szerelmére, eddig mér nem mondtál semmit?
– Eddig ölég sós vót a leves.

A székely farmer legjobban tejelő tehene eltűnik, ezért elmegy egy ügyvédhez, bepereli kártérítésre a vasutat, mondván, hogy a sínek a földjén mennek át, és a vonat valószínűleg elütötte a tehenet. Még mielőtt elkezdődne a per, a vasúti társaság ügyvédje elmegy a farmerhez, és megpróbál vele egy bizonyos összegben megegyezni, de csak a felét adják neki, mint amennyit kért. Az öreg köti az ebet a karóhoz, de az ügyvédje tanácsára végül elfogadja a kisebb összeget. Ahogy a vasúti társaság ügyvédje elment, a farmer ügyvédje mondja az ügyfelének:
– Tudja, megmondom őszintén, nem sok esélyünk volt megnyerni a pert!
– Hogy őszinte legyek – mondja a farmer -, én is kezdtem kételkedni benne, amikor láttam ezt a hülye tehenet besétálni a kapun.

 

A székely utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
– Fékezzen bátyám, mert kisodródunk!
– Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
– Fékezzünk, bátyám, mert itt halunk meg!
– Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is. Ezután egy harmadik kanyar is föltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és drabaokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
– Negyven éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

 

Beteg a székely tehene. Megkérdezi a szomszédját, hátha tud segíteni.
– Mit adott maga a tehenének, amikor az beteg volt?
– Hát terpentint.
Másnap megint találkoznak. Mondja az első székely:
– Szomszéd, megdöglött a tehenem a terpentintől.
– Az enyém is.

 

A székelynek köhög a lova. Elmegy az állatorvoshoz, aki lóport ír fel az állat számára, hogy a székely fújja a ló szájába.
Két hét múlva találkozik az orvos a székellyel, és megkérdi, hogy használt-e a por?
Mire a székely:
– Dehogy, a rühes dög hamarabb fújt, mint én.

 

Áll a székely az akasztófa alatt, nyakában a kötéllel. A hóhér megkérdezi:
– Na öreg, mi az utolsó kívánságod?
A székely nem mond semmit. A hóhér lassan elkezdi húzni a kötelet, lassan rászorul a hurok a székelyember nyakára, és amikor már nem kap levegőt, elkezd irgalmatlanul kapálózni. A hóhér gondolván hogy mégiscsak van egy utolsó kívánsága, visszaengedi a földre, erre a székely:
– A jóistókát neki, majdnem megfulladtam!

 

Székely bácsi stoppol az út szélén a tehenével.
Éppen arra jön egy mercis pofa és megáll.
– Merre, bácsi?
– Csak ide az első faluba.
– Üljön be, a tehenét pedig kösse hátra.
A mercis elindul úgy 40 km/h sebességgel, hátrapillant a tehénre, mely csak bandukol a kocsi után.
A mercis most már 120km/h-ás sebességgel halad.
Hátrapillant és megdöbbenve észleli, hogy a tehén kocog, míg a kocsi 120-al halad.
Felidegeskedik erre a mercis és maximális gázzal vagy 200-al kezd repeszteni. Visszapillant és látja, hogy a tehén lógatja a nyelvét. Mondja is a székely bácsinak, hogy lóg a tehén nyelve!
– Jaja, a tehenem mindig így jelez, amikor előzni akar!

 

Megy egy székely az utcán, kutyát lóbálva a pórázon!
Ezt meglátja egy székely bácsi, és rákérdez:
– Hé te meg miért lóbálod azt a kutyát a fejed fölött?
– Örömet szerzek neki!
– Ennek ez örül?
– Ennek még nem, de majd ha leteszem a földre.

 

A székely bácsi ül a szekéren. Egyszer csak megállnak a lovak. A bácsi jól odasóz nekik:
– Gyííí!
A lovak meg sem moccannak. A bácsi újra odacsap az ostorral:
– Gyííí!
A lovak megint nem mozdulnak. A bácsi leszáll a bakról, előremegy a lovakhoz, és észreveszi, hogy közvetlenül a lovak előtt egy óriási szakadék tátong. Erre visszamászik a bakra és így szól:
– Helyesbítek: Hóóó!

 

– Miről ismerik meg a székelyt a budapesti vidámparkban?
– ???
– Bicskával eszi a vattacukrot.

 

Székely és a felesége egy szekéren utaznak.
Egyszercsak nagy vihar támad. Tőlük 100 méterre lecsap a villám. Azt mondja a székely:
– No-no.
Megint lecsap a villám tőlük 50 méterre. Újra megszólal a székely:
– No-no!
Lecsap a villám ismét, agyoncsapja az asszonyt.
Mondja a székely:
– No, azért!

 

Házsártos, veszekedős anyósa volt a székelynek. Tudván ezt, üzent neki a helyi patikus, hogy van egy jófajta orvossága ez ellen.
A székely elment hozzá a szerért, s a patikus adott neki két hatalmas pofont.
– Na, ezt adja be az anyósának, mert az ő bajára ez a legjobb orvosság.
Legközelebb, amikor az anyós megint elkezdett kárálni, a székely szó nélkül pofon teremtette. S lám, az orvosság hatott, az asszony elcsöndesedett.
Amikor a székely ismét elment a gyógyszertárba, a patikus megkérdezte:
– No, használt a múltkor a gyógyszer?
– Hogy használt-e? Mihelyst beadtam egy porciót, nyomban meggyógyult. A második pofonra… (ezzel képen teremtette a patikust) … már nem is volt szükségem, hát visszahoztam!

 

A székely fiú vacsora közben így szól az anyjához:
– Édesanyám, nem elég savanyú ez a káposzta.
– De hát fiam, ez nem savanyúkáposzta, hanem mákostészta.
– Annak elég savanyú.

 

Az öreg székely nekiáll reggel egy nagy farönköt faragni. Elmegy a háza előtt a szomszédja és megkérdi:
– Mi lesz abból, szomszéd?…
– Ebből, fiam, gerenda! – válaszol a székely.
Nem sokkal később a szomszéd megint elmegy a ház előtt, látja, hogy az öreg még mindig nagy munkában van, ugyanazt a rönköt faragja egyre kisebbre.
– Hát mégis, mi lesz ez szomszéd?
– Ebből, fiam, kocsirúd.
Dél tájékán a székely térdig érő forgácsban ül, és még mindig farag. A szomszéd újra kíváncsiskodik:
– Mi lesz ez?
– Ebből, fiam, székláb.
Estefelé már nagy forgács gyűlik össze az öregnél, de ő még mindig farag. A szomszéd naná hogy ismét érdeklődik:
– Kicsi ez széklábnak is, mégis mi lesz ez, szomszéd?
Mire az öreg:
– Ebből, fiam, fogpiszkáló… ha el nem cseszem már megint.

 

Hajnali kettőkor verik az öreg székely ablakát.
– Ki az? – kérdi álmosan.
– Én vagyok az Áron bácsi, a Gergő, a szomszéd legény! Van magának itthon tintája?
– Nincsen fiam – válaszolja, majd megint elalszik.
Húsz perc múlva megint verik az ablakot…
– Ki az? – hangzik a kérdés megint.
– Én vagyok Áron bácsi, a Gergő, hoztam magának tintát.

 

Székely bácsi komor arccal vacsorázik az étteremben: zavarja a zenekar hangos játéka. Odahívatja a pincért:
– Mondja, főúr, meg lehet kéri a zenekart, mit játsszanak?
– Igen, uram. Mi volna a kívánsága?
– Szóljon nekik, hogy amíg ebédelek, játsszanak inkább pókert.

 

Bolhaírtó port árul a székely vásározó, de valójában az csak téglapor volt, szépen csomagolva.
Vették is a népek mint a cukrot.
– Aztán mondja csak, hogy kell használni ezt a bolhaport?
– Meg kell fogni a bolhát, és az orrára kell tenni egy csipettel, attól felfordul.
– Hogy mondja kend? Hiszen ha megfogom, már nem kell a por, mert agyonnyomom.
– Agyonnyomni? – Az sem rossz módszer.

 

Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
– Kérem mondja el egy napját!
– Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. Megiszok rá 4-5 pálinkát…
– Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
– Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz, mert neki meg nyomdája van!

 
Vidám napot!

fk-tudas.hu szerkesztősége

Tetszik a téma? Ossza meg ismerőseivel: