Az FK-Tudás, Poén placc blogon igyekszik minden nap vidámmá tenni napjainkat.

A mai poén placc:

 

Egy férfi betér egy étterembe egy struccal a nyomában, leül és rendel:
– Kérek egy hamburgert, sült krumplit és egy Coca-Colát.
Majd megkérdezi a struccot:
– És te?
– Ugyanazt – így a strucc.
Néhány perc múlva a pincérnő visszatér a rendeléssel és a számlával.
– 6 dollár 40 – mondja.
A férfi belenyúl a zsebébe és átadja a pontos összeget. A következő nap újra bejönnek, ugyanazt rendelik, és ugyanúgy kifizeti a férfi a pontos összeget. A következő napokban ugyanez megismétlődik még négy-öt alkalommal. Egy péntek este ismét megjelennek.
– A szokásosat? – kérdezi a pincérnő.
– Nem, ma péntek van, kérnék egy steaket és tört krumplit – közli a férfi, és a strucchoz fordul:
– És te?
– Ugyanazt – hangzik a válasz.
Néhány perc múlva a pincérnő visszatér a rendeléssel és közli a számla
összegét:
– 32 dollár 50.
A férfi belenyúl a zsebébe, és ismét átadja a pontos összeget. A pincérnő nem tudja visszatartani a kíváncsiságát és megkérdezi:
– Bocsásson meg, uram, hogy lehet az, hogy önnél mindig a pontos összeg van?
– Évekkel ezelőtt kitakarítottam a padlást és találtam egy öreg lámpát. Megdörzsöltem, kijött belőle egy jó tündér és felajánlotta, hogy teljesíti két kívánságomat. Az első kívánságom az volt, ha valaha is kell fizetnem valamiért, mindig legyen a zsebemben a pontos összeg.
– Briliáns, más emberek kértek volna egymillió dollárt, de így maga gazdag fog maradni egész életén át.
– Ez így igaz, mindegy, hogy egy liter tej vagy egy Rolls-Royce, az összeg mindig ott van, ha kell.
– Megkérdezhetem, hogy kerül ide a strucc?
– A második kívánságom egy feltűnően magas pipi volt, hosszú, izmos combokkal.

 

Két részeg vitatkozik az utcán. Így szól az első részeg:
– De szépen süt az a két Hold.
Mire a másik:
– Nem kettő az, hanem három!
Egyik sem enged a saját igazából, megállítanak hát egy éppen arra tántorgó harmadik részeget, hogy hány Holdat lát az égen. Mire a harmadik részeg:
– Me-me-melyik sorban?

 

– Mit jelent sziú nyelven a “windows”?
– “Fehér ember várni homokóra”

 

A papot megszólítja az egyik hívő:
– Atyám, Ön szerint helyes dolog valaki más nyomorúságából hasznot húzni?
– Dehogy, fiam.
– Akkor legyen szíves visszaadni azt a húszezer forintot, amit tavaly, az esküvőnk előtt adtam önnek.

 

– Mi van a pap sírkövére vésve?
– ???
– Vizsgázni mentem.

 

A pap prédikál a templomban, de közben elromlik a mikrofon. A
pap két keresztvetés között odaszól a híveknek:
– Baj van a mikrofonnal!
A hívek nem értik, hogy mit mond, és kórusban válaszolnak:
– És a te lelkeddel!

 

Négy barát minden vasárnap reggel együtt golfozik. Egyikük minden meccs után így búcsúzik a többiektől:
– Akkor jövő vasárnap fél tízkor találkozunk. Lehet, hogy kések tíz percet!
Egyik társa aztán nem bírja tovább, és rákérdez:
– Miért emlegeted mindig ezt a tíz percet?
– Tudod, vasárnap reggel felkelek, és megnézem a feleségemet az ágyban. Ha a bal oldalán fekszik, akkor balkezes ütőkkel játszom. Ha a jobb oldalán, akkor jobbkezes ütőket hozok magammal.
– És ha a hátán fekszik?
– Akkor szoktam tíz percet késni.

 

Megállítja a rendőr az autóst.
– Meg kell önt büntetnem, mert ez egyirányú utca.
– Rendben van, kifizetem a büntetést, aztán megfordulok.
– Itt nem lehet megfordulni.
– Akkor tolatok majd.
– Tolatni sem szabad.
– Akkor itt hagyom a kocsit.
– Csakhogy itt tilos a parkolás.
– Rendben van, akkor beszéljük meg, mennyit ad a kocsimért.

 

A vizsgálat után így szólt az orvos a beteghez:
– Tudja, hogy az utolsó pillanatban jött el hozzám?
– Jaj, olyan súlyos a baj, doktor úr?
– Ellenkezőleg! Még egy nap, és magától meggyógyult volna.

 

A plasztikai sebész új arcot varázsolt a hölgynek: eltüntette a ráncokat, és az orrát is kisebbre szabta. Amikor felépül a páciens, az orvos megkérdezi tőle:
– Mit tehetek még Önért, asszonyom?
– Tudna nekem nagy, kerek szemeket csinálni?
– Természetesen – válaszol a sebész, majd kiszól az asszisztensnőjének.
– Legyen szíves, mutassa meg a hölgynek a számláját!

 

Nagy a szárazság az egész vidéken. Mari néni babot küld az unokájával a plébánosnak, hogy imádkozzon az esőért. A pap a következőt üzeni vissza:
– Mondd meg öreganyádnak, hogy küldjön egy kis füstölt kolbászt is, mert ettől szél lesz, de eső nem.

 

Sétál a pap a folyóparton.Megcsúszik, s beleesik a vízbe. Mivel nem tud úszni, fuldokolni kezd. Arra jár a halőr, meglátja a fuldoklót, s rohan a segítségére:
– Jöjjön, fogja meg a botom, kihúzom!
– Nem, köszönöm, én Isten gyermeke vagyok, engem az Úr megment.
– De jöjjön, hát kihúzom!
– Engem majd Isten megment.
A halőr elment, a pap megfulladt. Felérvén a mennybe, kérdi Szent Pétertől:
– Miért nem segítettél rajtam? Miért hagytál megfulladni?
Mire Szent Péter:
– Mit gondolsz, ki küldte a halőrt?

 

Egy üzletember felesége felviszi a lakásukba a szeretőjét, és elkezdenek szeretkezni. Hazajön a nő fia, a nő bezárja a sufniba. Váratlanul hazaérkezik a férj, erre a nő a szeretőjét is bezárja a sufniba. Kis idő múlva megszólal bent a gyerek:
– De sötét van.
Mire a férfi:
– Igen.
– Van egy baseball labdám.
– Értem.
– Nem akarja megvenni?
– Nem.
– Apám odakint van.
– Na jó, mennyi?
– 25 dollár.
Két hét múlva megismétlődik a helyzet, a gyerek és a szerető megint a sufniba kerülnek.
– De sötét van.
– Igen.
– Van egy basaball kesztyűm.
– Mennyit kérsz érte?
– 75 dollárt.
A következő hétvégén az apa odaszól a fiúnak:
– Gyere fiam, menjünk baseballozni.
– Nem lehet, eladtam a felszerelést.
– És mennyiért?
– 100 dollárért.
– Nahát! Te aztán jól becsaptad azt az illetőt. Gyere, elmegyünk a templomba, és meggyónod. Elmennek a templomba, az apa beküldi
a fiút a gyóntatószékbe. Megszólal a gyerek:
– De sötét van.
– Na most már fejezd be!

 

Kolozsváron János és Pista kocsmázni mennek. Futva közeleg feléjük egy úr:
– Legyenek szívesek, mondják meg, hol van az állomás. – kérdi románul. Mire János:
– Mi nem tudni.
Az úr továbbszalad, Pista pedig megkérdi:
– Te János, miért nem mondtad meg, hogy hol van az állomás? Lekési az az ember a vonatot!
– Hagyd csak! Azt mondják, hogy már 2000 éve itt vannak, tudhatnák, hogy hol van az állomás!

 

Az öreg székelynek 100 litert tejelő Riska tehene van, csodájára is jár az ország-világ. Kimegy a bácsihoz a riporter is érdeklődni:
– Bácsika! Hogy lehetséges, hogy az ön tehene ennyi sok tejet ad?
– Áááá, semmiség az egész, minden a kedvességen múlik.
– ??
– Minden reggel kimegyek az istállóba és megkérdem a Riskát, hogy “Mi lesz ma vacsorára? Tej vagy marhasült?”

 

Egy programozó feleség naplója:

Augusztus 16.
Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyörű, vibráló zöld szeme van. Azt mondta programozó. Az jó. Én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba. Bárcsak összejönnénk!

Augusztus 21.
Összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés, szomját oltó szarvas, s mindez az egérpadon volt, amire feküdtünk. Közben a derekamat egy kicsit nyomta a monitor, de amikor a Gyula megmondta, hogy 14 colos, akkor arra gondoltam, hogy inkább kivárom a végét. Szegény Gyulám eléggé suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan sokáig, azt mondta, hogy az inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben menjen, alkoholos filccel a hasamra írta: “click here”. Remélem, hogy nem valami disznóság.

Szeptember 2.
Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás nélkül képes végignézni egy egész Híradót. Azt mondta, hogy ha igazán szeretem, akkor levágatom a hajamat. Levágattam. Most már szerelmünk legszebb pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort. Sajnos ezekben a pillanatokban a Gyula rendszerint lefagy. Engem idegesít.

Október 14.
Ma összeházasodtunk. Eljött a Gyula összes barátja, mind programozó. Ennyi szemüveget csak az OFOTÉRT kirakatában láttam. Kicsit kínos volt, hogy amikor alá kellett volna írni az anyakönyvet Gyuláról kiderült, hogy nem tud kézzel írni. Még szerencse, hogy a szomszéd szobában volt egy billentyűzet, hamar odakanyarította: Zsül. Így szokta aláírni az emiljeit. A nászéjszakáról a Gyula később úgy nyilatkozott, hogy ez volt az életének a legmámorosabb éjszakája. Ugyanis végre sikerült interneten keresztül végre bejutnia a Columbia egyetem egyik titkos könyvtárába.

Október 16.
A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Minden nap megmutatja egyenes adásban a műholdképen, hogy milyen az idő Amerikában. Tudtad, hogy most Visconsinban 13 celsius fok van? Hát nem tudtam. Nagyon izgalmasak a mézeshetek. November 4.
Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem.

November 11.
Ma megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét rám! Vettem egy nagy levegőt és fekete csipke bugyiban egy vízilóbőr korbáccsal a kezemben a képernyő elé álltam. Láttam, hogy észrevett, mert pislogott egyet. Elmosolyodott és még meg is simogatott: – Na jól van – mondta – megmutatom neked a szado-mazó kislányok piknikje című honlapot!

December 2.
Ma váratlanul áramszünet volt. Hurrá!! Gyula kedvesen simogatott gyertyafény mellett. Piciket harapott a fülembe és halkan suttogta: – Kérhetek tőled valami szokatlant? Boldogan bólintottam, és négy és fél órán keresztül tekertem neki a dinamót.

December 13.
Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg rendületlenül felel neki:
– Igen, szívem!

Január 4.
Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Egy óriás plakáton láttam, hogy egy nő hátára tetőcserepek vannak festve. Vásároltam egy csomó festéket és egy fél nap alatt egy komplett billentyűzetet festettem magamra. Gondosan ráírtam mindent. Kontrol, tab, alt, delete, sift stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel törölte a programot és visszaült a saját gépéhez. Betelt nálam a Wincseszter. Ez vért kíván. Betelt nálam a pohár!

Január 5.
Éva barátnőm – a férje szintén kompjuter idióta – kioktatott. Rettenetes gyilkosságra készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert, csendben bekapcsolom Gyula számítógépét majd gondosan begépelem: “format C”. Ha-ha, ha-ha. Ezzel az a hülye masina majd mindent elfelejt.

Január 6.
Fél négykor keltem, de Gyula természetesen ott ült a gép előtt. Az ágyamba dugtam a papagájt, felöltöztem és elhagytam Gyulát.

2012. augusztus 4.
12 éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. Ő nem programozó. Rendszergazda. Szükségem van tehát a fekete csipke bugyira és a víziló korbácsra. Elhozom őket Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte le, s már az előszobából hallottam, hogy a papagáj szüntelenül fecseg, Gyula pedig mondja neki:
– Igen, szívem.

 

Vidám napot!

fk-tudas.hu szerkesztősége

Tetszik a téma? Ossza meg ismerőseivel: