szappan

A szappan a legrégebbi mosószer, a karbonsavak kálium- vagy nátrium sói.

Tartalomjegyzék:

Története

Nincs egyértelmű bizonyítékunk arra nézve, hogy a szappant már időszámításunk előtt személyi higiénia céljára használták volna. Kezdetben a növényi hamut vízzel vagy fullerfölddel keverték, utóbbit fullerszappanként említi az ótestamentum. Valószínűleg i. e. 2000-ben a babilóniak már zsírból és hamuból olyan szappant főztek, amit ruhák mosására alkalmaztak. Azt is feltételezik, hogy később a föníciaiak faggyúból bükkfahamuval főzve készítették, bár ezt inkább hajpomádénak, semmint tisztálkodási célra használták. Az ókorban illatosított olajok szolgáltak fürdési célra, ezeket botra erősített spongyával kenték magukra, aztán az olajat, izzadságot és szennyeződést meghajlított fémeszközzel kaparták le a bőrről.

kézzel készített szappan Szíriából

Maga a szappan szó vagy a rómaiaktól ered, akik a szapo nevű anyaggal tisztálkodtak, vagy a keltáktól, akik az állati zsiradékból és növényi hamuból készített terméket szaipónak nevezték. Galenus római orvos a második évszázadban a szappannak testmosási célra való alkalmazásáról írt; egy évszázaddal később már szappan-samponról, kereskedelmi saponariusról és szappanfőzésről is beszámolnak az írásos emlékek.

Plinius a „Historia naturae” c. művében leírja, mennyire hasznos a gallok által használt, kecskezsírból és hamuból készített szilárd vagy kenőcsös szappan. A római asszonyok nagy érdeklődést tanúsítottak iránta. Nemcsak tisztítási célra hozattak a meghódított területekről, hanem a hajuk színezésére is használták, hiszen különlegesen szép vörös színt eredményezett. A IX. századi arab alkimisták feljegyzéseiben is találhatunk utalásokat a szappan tisztító hatására. Ekkor már jelentős Európában az arab, perzsa és indiai szappanbehozatal.

Ezzel egy időben kezd kifejlődni Európában is a szappangyártás.Nagy Károly rendeletben írja elő, hogy a hűbéri birtokon szappanfőző iparosokat is kell tartani. Hölgyeknek kitűnő ajándék lehet az olíva olajból készült szappan, melyet már számos antik civilizáció használt tisztálkodáshoz. A családok – akik maguk préselték az olajat a bogyókból – az utolsó préselésnél kinyert olajat már nem étkezéshez, hanem szappan készítéshez használták, magas vitamin és zsiradék tartalma, valamint hidratáló hatása miatt.

Noha a nyilvános és magánfürdők a római birodalomban igen kedveltek voltak, a szappan viszonylag lassan terjedt el. Valószínűleg azért, mert külleme és szaga akkor egyáltalán nem volt vonzó, hiszen állati zsírból nyers alkálikkal főzték. Inkább tisztítottak és mostak vele. A személyi higiéniával azokban az időkben kevéssé törődtek, meg aztán tisztítás céljára ott voltak a szaponintartalmú növények, a Saponaria-, a Quillaia-, a Gypsophila-fajok. Csak i. sz. 1000-ben indult meg Európában, elsősorban Franciaországban és Olaszországban a szappan ipari gyártása. E szappanfőző üzemek környékén szörnyű szag terjengett a felhasznált állati zsiradékok miatt.

A növényolajból készült szappan a múlt században kezdett elterjedni. William H. Lever 1886-ban alapította meg szappangyárát, ahonnan már sokkal kellemesebb illatú, jobban habzó és olcsóbb szappanok kerültek ki, mint elődeik. Egészen 1916-ig nem is változott a szappan vegytana, amikor is elkészült az első szintetikus mosószer.

Szappanfőzés

Magának a szappanfőzésnek kémiája egyébként roppant egyszerű. Ha zsírokat vagy olajokat lúgos anyagokkal: kálilúg, nátrium-hidroxid vagy megfelelő karbonátok melegítünk, azok zsírsavsókká: szappanokká és glicerinné alakulnak. A kálium- vagy káliszappanok lágyak, a nátriumszappanok viszont szilárdak. A sok kalciumot és magnéziumot tartalmazó kemény vizek kicsapják a szappanokat, azaz elbontják és a zsírsavval oldhatatlan, a víz felszínén úszó csomós réteget képeznek.
A szappan minősége az alapanyagok finomságától függ. Igen jó minőségű szappan nyerhető az olívaolajból, különösen, ha a lúggal való főzés végén konyhasóval kisózzák vagy szemcsésítik. Ilyenkor a szappan az elegy felszínén úszik, és belőle a vizes rész, a nemkívánatos színező anyagok és szennyezések kiülepednek. A főzéshez használt zsír lehet állati eredetű faggyú, zsír vagy növényi eredetű, mint az olívaolaj, a pálmaolaj, a kókuszolaj, a lenmagolaj vagy a gyapotolaj. Ezekben a zsírsav glicerinhez kötötten, úgynevezett észter formájában található, és az édes ízű, egyébként a kozmetikai iparban gyakran használt glicerint az elszappanosítás után melléktermékként nyerik. Végül a szappant megszárítják és feldarabolják.

szappanreceptek

szappanöntési praktikák

szappan készítése házilag

levendulamagazin

natúr szappan készítése

olivaszappan készités

Szappangyártás,alapanyagok

Szappan általában minden állati, növényi zsírból vagy olajból készíthető. Mégis a kereskedelmi forgalomban elfogadott szappanáru gyártására a legelőnyösebben kiválasztott zsírok és olajok helyes arányú keverékét szokás feldolgozni. Általában a faggyú, kókusz- és disznózsír, ricinus- és olivaolaj a leggyakoribb szappanalapok. Természetesen a szappangyártás egész tömegét ismeri még a különféle nyersanyagoknak, melyek között a csontolajnak, len- és repceolajnak, továbbá a keményített halzsíroknak van nagy szerepük. A növényi olajok között első helyen áll a kókusz- és pálmaolaj, melyeket enyvzsírok néven ismerünk. A kókuszolajat a Cocus nucifera ismert dióterméséből préselik, a pálmaolajat egyes pálmafajok, különösen az Elaeis guinensis húsos termésfalában jelenlevő zsiradékból nyerik, míg a pálmamagolaj a pálmafélék magvaiban van fölraktározva. A pálmamagolaj közönséges hőmérsékleten kemény, fehér, vagy gyengén sárgára színezett, kellemes dióízű aromás olaj, mely a hideg úton való elszappanosításnál éppen úgy viselkedik, mint a kókuszolaj. Értéktelenebb termés a pálmafélék húsából kinyerhető pálmaolaj, mely a narancssárgától a vörösbarna árnyalatig ismeretes a világpiacon. Afrika nyugati és Amerika déli területeiről jut el Európába, jelentékeny palmitin- és olein-tartalommal. Színe elszappanosítás után is megmarad. Ezért nálunk előzetesen fehéríteni szokták. Fehérítése forró levegő befúvatásával, káliumbikromáttal és kénsavval, vagy sósavval történik. A külföldi olajok közül kedvelt áru a földidióolaj, az Arachis hypogaea (“amerikai mogyoró”) magtermésének az olaja. Melegen préselt olaját (koromandelolaj) szívesen dolgozza föl a szappanipar. A szezámolaj forrása a Kelet és Dél-Ázsiában élő Sesamun indicum és Sesamum orientale fajok magtermése, melynek hidegen préselt olaját, mint étolajat, meleg préselésű részét szappangyártásra használják.

Kecsketejes mézes szappan

A szezámolajhoz közel áll az olívaolaj, mely az olajfának (Olea europea sativa) hidegen préselt olaja (Jungfernöl), nálunk is általánosan kedvelt étolaj. Extrakcióval kinyert olajából készítik a közismert marseilli-szappant. A Gossypium fajok magtermése adja a pamutmagolajat, vagy a kereskedelemben kotton-olaj néven ismert olajterméket. Az olaj raffinációs maradéka adja a”soapstock” néven ismert terméket, melynek ásványi savakkal való desztillációs olajából készítik az alabástrom szappanokat. A szójabab olaj Soja hispida magtermésének olaja, melyből Mandzsúriában mintegy 1,5 millió tonnát termelnek évenként.
Hazai olajfélék közül szappangyártás céljait szolgálja a nálunk is már nagyobb mértékben termelt ricinusmag, melynek olaját a transzparens szappanok előállításán kívül gyógyászati és kozmetikai célokra, törökvörös olaj előállítására, valamint gyorsjáratú géptengelyek kenésére és más előnyös tulajdonságai miatt sokféle műszaki termék gyártására használják.

marseille-i szappan

A káliszappan-iparnak nagy fontosságú nyersanyaga a len- és repceolaj, melyet préseléssel, vagy benzines kivonatolással nyernek ki. A repceolajat szappangyártáson és gépkenésen kívül lámpában való égetésre is használják, valamint bőr és gyapjú kenésére is. Az utóbbi időkben a tökmagolajat és szőlőmagolajat is bevezették az iparba. Az első kitűnő étolajat szolgáltat, míg a szőlőmagolaj leginkább világítási célokra és egyes esetekben ricinusolaj pótlására alkalmas.

Nagyon elterjedten használják még a szappangyártásban a gyantákat. Főleg a fenyőgyantát, melyet mint olcsó nyersanyagot adagolnak a zsíralaphoz, sokszor a habzás fokozására. Fontos szerepet töltenek még be a szappan- és gyertyaiparban a keményített zsírok és olajok, amilyenek a keményített lenolaj-termékek, melyek linolith-extra és linit néven jönnek forgalomba, valamint aduratol (keményített kókuszzsír) és a krutolin (keményített halzsír). Újabban, főleg Németországban szintetikus zsírsavakat állítanak elő olymódon, hogy a paraffin csoportbeli szénhidrogéneket oxidálással karbonsavakká alakítják át.

A zsírok és olajok elszappanosításakor a zsíralapot nátronlúggal addig főzik, míg a keverőlapátról az úgynevezett szappanenyv hígfolyós állapotban csorog le. Ha a szappanenyvhez annyi konyhasót adunk, hogy a szappan teljes tömegében elváljon a fenéklúgtól, akkor kevesebb víztartalommal bíró szappan válik ki. Ha ellenben a szappanenyvhez a kisózáskor csak annyi konyhasót adagolunk, hogy a szappan egy része még mint enyvszappan a lúgban oldatban maradjon, akkor az “enyvcsapadékon” főzött szappanhoz jutunk. Ez magasabb víztartalmú, lágyabb, de szívósabb anyagot ad.

Ha az enyvcsapadék és a színszappan nem válik külön, tehát nem képeznek külön réteget, hanem együttesen dermednek meg, akkor márványszerű külsővel bíró félszappanhoz jutunk. Ez átmenet az enyvszappanokhoz, melyek teljesen kisózás nélkül készülnek. Az ilyen szappanfajtát előállítási helyéről eschwegi szappannak is nevezik. A gyakorlatban el vannak terjedve még azok az enyvszínszappanok, melyek hideg úton kókuszpálmaolajból kisózás nélkül készülnek oly módon, hogy alacsony hőmérsékleten (30–35 C^o) megolvasztott olajhoz megfelelő mennyiségű lúgot adnak és azt addig keverik, míg a szappan “kötni” kezd. Ezt úgy ismerhetjük fel, hogy a szappan keverés közben annyira megvastagodik, hogy egy kivett próbája a felületre visszaejtve abban nem süllyed el, hanem dudorosan kiemelkedik.

A kész szappan további feldolgozásánál vigyázni kell arra, hogy a már teljesen kidolgozott szappan fokozatosan és lassan hűljön le. A szappant vas, vagy horganylemez idomokba viszik át, melyeket a lehűlés lassítására még matracokkal burkolnak. Ha a szappantömb megdermedt, az idomokat szétszedik, a szappant kiemelik és a vágógépekkel szétvagdalják. A modern szappan üzemek ma már automatikus hűtőprésekkel és vágógépekkel vannak fölszerelve, melyekkel a gyártási idő megrövidül, a szappan termelése pedig fokozható.

Pipere (toilette) szappanok alatt nagyon tiszta, közömbös vegyhatású gyártmányokat értünk, melyeket rendszerint festenek és illatosítanak. Első követelmény a pipere szappanoknál, hogy a bőrt ne támadják meg. Nem szabad tehát sem szabad alkáliákat, sem szabad zsírsavakat tartalmazniuk. Első a bőrt szárazzá, szálkássá teszi, eltekintve attól, hogy a kényesebb arcbőrre maró hatású is lehet. A szabad zsírsavakat tartalmazó szappanok a bőrt nedves, zsíros tapintásúvá teszik és állás közben avasodásra hajlamosak. A pipereszappanoknak bizonyos fokú simaságot kell kölcsönöznie a bőrnek, melyet a kozmetikai anyagokon kívül elsősorban kálilúg hozzáadásával érnek el, mely a még el nem szappanosodott kevés zsírt is tökéletesen elszappanosítja . Ezáltal egy kevés káliszappant visznek be, amely az alapszappan simaságát elősegíti. A pipereszappanokat (alapszappan) a végső műveletek befejezése után óvatosan kell lehűteni. A kész szappant ezután hasábszerű szeletekre vagdalják szét és gyalugépeken fölaprózzák. A fölaprózott szappan szárítás után (18% víztartalommal) dörzsölő- (pilirozó) gépekbe jut. Ezekben történik a szappan illatosítása, festése, valamint a speciális fölhasználásnak megfelelő anyagokkal való összekeverése (homogenizálása). Ez a berendezés egy, két, vagy három pár szembefutó gránitból, vagy egyéb anyagból készült hengerpár, melyek között a szappan annyiszor megy keresztül, míg az teljesen egynemű tömeggé válik. A szappant a hengerpárokról kések szedik le, vékony lemezek, vagy szalagok alakjában. A szappan innen rúdnyomóprésbe (peloteuse) jut. Ezt a gépet a darabprésnek megfelelő szélességű és vastagságú rudak alakjában hagyja el az anyag. A rudakat aztán a darabforma hosszának megfelelően kézi vágógépen darabolják föl. Az egyes darabok most már a gyár jelzésével és felírásával, vagy a szappan forgalmi nevével vésett sajtóba kerülnek, ahonnan sajtolás után a kész szappanok a csomagolóba és a szállítóhelyiségbe jutnak.

pipereszappanok

Mindnyájan tudjuk azt, hogy a kemény vizekkel szemben a szappanok érzékenyek, mert kevéssé habzanak és kevésbé tisztítanak. Minél keményebb a víz, vagyis minél több kalcium- és magnéziumvegyületet tart oldatban, annál jelentősebb mennyiségű kalcium- és magnéziumszappan keletkezik a mosásnál. Ezek, mint oldhatatlan vegyületek, csapadék alakjában rárakódnak a bőrre, ruhára, szövetfelületre stb. és ott ragacsos, tapadó bevonatot létesítve inkább szennyezik, mintsem tisztítják a felületet.

A szappanok tisztító hatása főként fizikai folyamatokon alapszik. Legfőbb szerepet az játssza, hogy a szappan a testek felületére tapadó zsírokra és egyéb anyagokra emulgáló hatást fejt ki, finom eloszlásra kényszeríti a szennyező anyagokat, miáltal ezek vízzel könnyen kiöblíthetők és eltávolíthatók lesznek. A habzás a leválasztott részecskék mechanikai eltávolításában tölt be hasznos szerepet.

A borotvaszappan minőségi termék. Az átlátszó szappan alkoholos szappanoldat lassú bepárlásával és szárítással készül, a folyamat három hónapig is eltarthat. A jellegzetes homorú szappant nem formába öntéssel, hanem szárítás közbeni zsugorítással állítják elő. A szappanpor a szilárd szappan aprításával-őrlésével készül. Glicerint hozzáadva a szappan jobban puhítja a bőrt. Szappant tartalmazhatnak a fogkrémek, a fogporok, a testápolók, a gyógyszerészeti készítmények közül a pilulák, a tapaszok, a kenetek, régen a tejkrém, a szappanszesz, egyes állatgyógyászati készítmények. Gyógyhatású szárító vagy aszeptikus szappanok a kénes szappan, a bóraxszappan, a kátrányszappan stb.
A XX. században a felületaktív szerek háttérbe szorították a szappanokat, és megjelentek az ipari és háztartási tisztítószerekben, mosószerekben, samponokban és más kozmetikumokban. Ennek ellenére a szappan még ma is népszerű és igen elterjedt a mindennapi tisztálkodáshoz, és egészen biztos, hogy megőrzi pozícióját a jelen évszázadban, sőt talán a jövő századok során is.