Verőce

Verőce Pest megye északi részén elterülő, Duna partján elterülő község, mely számos látnivalóval és pihenőhellyel várja a pihenni vágyókat.

Tartalomjegyzék:

Megközelítés

A települést a Vác-Szob közötti 12-es főúton érhetjük el, de vasúttal és vízi járművekkel is megközelíthetjük.

Menetrendek

Volán
MÁV-Start
MAHART
GySEV
BKV

Története

A Verőcén található régészeti emlékek alapján Verőce területén már az őskorban is éltek emberek. A kelták is jártak itt. A rómaiak is eljutottak ide, erről egy római kori építmény tanúskodik, melynek romjai a mai napig láthatók a község közelében, a Duna partjánál.
Folyómenti település révén igen kedvező életteret nyújtott az itt letelepedők számára. Erre felfigyeltek a honfoglaló magyarok is, le is telepedtek ezen a vidéken. Később a 10. században fontos szerepet játszhatott, neve ugyanis szláv vagy palóc nyelven kaput jelentett. Feltételezhető, hogy a Börzsöny hegységnél található területeket Verőce felől közelítette meg a királyi udvartartás.
Egy másik feltételezés szerint a községet Verőce patakról nevezték el, jelentése- víz, melyben sok örvény van.
Az Anjou korban (1301-1386) is fontos szerepet játszott. Nagy Lajos (1342-1382) király emellett a község mellett építtetett nyaralót.
A Mátyás király által ültetett tölgyfa ma is ott áll az Express tábor területén, közel 500 éves. Virágkora is erre az időszakra tehető. Annak ellenére, hogy vásárjoggal nem rendelkezett a falu több vásárnak is helyet adott.
A török hódoltság erre a térségre sem volt jó hatással. A tizenötéves háború (1591-1606) egyik fontos ütközetét is itt vívták meg, 1597-ben Miksa főherceg legyőzte Mohamed pasa török csapait. A törökök kivonulása után megkezdődik a település újjáépítése, amiben az ide telepített németek és szlovákok is besegítettek. Nyitottak egy szénbányát 1786-ban, de nem volt jövedelmező, így néhány év múlva bezárták a bányát.
Verőce gazdasági helyzete a 19. század elejére romlani kezdett, egyrészt Vác, másrészt pedig az épülő vasút miatt, melynek köszönhetően a kisebb falvak összekapcsolódtak. A század végére újabb katasztrófa sújtotta a községet: jelentős mennyiségű szőlő pusztult el. A 20. század elején kezd fellendülni a helyi gazdaság, a helyben megtermelt termékek, úgymint, a tej, baromfi, zöldség, gyümölcs helyben piacot találtak, a városi nyaralók fellendülése pedig több munkát kínált.
A helyi 1925-ben megépült cserépüzemben 4 évig dolgozott Gorka Géza, Kossuth-díjas keramikus művész. A verőcei nyaralók több művész figyelmét is felkeltették, Ady, Kodály, Kodolányi, Kosztolányi, Karinthy is megszálltak itt.

Verőce az 1950. évi megyerendezésig Nógrád megye része volt, ekkor viszont átkerül Pest megyébe. A Verőce településnevet pedig 1965-től viseli.