Zalakaros Zala megye délnyugati részén, Keszthely és Nagykanizsa között elterülő üdülőváros. A Zalakarosi kistérség központja, a Magyar Fürdővárosok Szövetségének tagja.

Tartalomjegyzék:

Szállások

Forások

Története

A település első említése 1254-ből származik Korus néven. Ekkor a faluban földdel rendelkező, magyar ajkú várszolgák éltek, majd IV. Béla király felesége idegen telepeseket hozott ide.

1256- ban az esztergomi érsek által tartott zsinaton a karosi plébánosok tanúskodtak a zalavári apát mellett: az oklevél szerint Karos a zalavári apátság tizedfizető helyei közé tartozott, és a karosi plébánia fölött az apát főpásztori jogokat gyakorolt. 1276-ban IV. (Kun) László király Karost a veszprémi egyháznak adta kárpótlásul , vásártartási, valamint vámszedési kiváltságaival együtt, 1355-ben azonban Karost, Komárt és Galambokot ismét a király kezén találjuk. I. (Nagy) Lajos 1355-ben az óbudai káptalannak adományozta oda Karost, Komárral, Galambokkal és Szentpéterrel együtt, ettől fogva 1566-ig Karos egyházi birtok lett. A királyi ajándékozással indult meg az a folyamat, mely során a karosi térség a szomszédos Somogy megyéhez kerül át. Karos újabb birtokosa az óbudai prépostság és társas káptalan lett. Különböző dokumentumok tudósítanak 1376-ból és 1393-ból a Karos és Merenye közötti határperekről.

Temploma 1430-ban épült meg az akkor már valószínűleg Somogy megye részét képező településen. A török idők komoly terheket róttak a falura, mivel mind a törökök, mind a Kanizsa várában szolgáló végvári katonák fosztogatták az itt élők terményeit. Ennek következtében lakossága szinte teljes mértékben eltűnt.

Karos telekszámairól, birtokviszonyairól az adóösszeírásokból nyerhetünk képet az 1536. évi a Somogy megyében fekvő falut Török Bálint birtokának mondja, ahol 26 portát írtak össze. Az 1544-ben kelt jegyzék szerint Karoson telekszám- és lakosságnövekedés figyelhető meg, valószínűleg a török elől menekülő lakosság ideiglenes letelepedése következtében. A 16. század közepén a megnagyobbodott falu mezővárosi kiváltságot kapott, amely vásártartási és szolgáltatási jogokat biztosított az óbudai prépostság birtokában lévő, jobbágyállapotú lakosság számára. Karos a török birodalom idején 1566-tól, Szigetvár elestétől 1664-ig a kiskomári vár védőszárnyai alá került. A hódoltsági adóztatás lényegében kettős adózás terhét rótta a határvidékek lakosságára: egyrészt fizetett a végvári katonaságnak, másrészt a törökök is megadóztatták . Az 1565-66-os jegyzék szerint Karos 5 házzal adózott,öt évvel később ez a szám 12 házra nőtt. 1580-ra Karos szinte teljesen elnéptelenedik: a falut teljesen elpusztítottnak találták. Kiskomárom mezőváros 1597. évi birtokösszeírása szerint Karos falu újra éledezni kezd: a telkek száma 16. A törökök 1600 őszén elfoglalják Kanizsa várát,emiatt Karos az új védelmi vonal peremére került. A 17. század első harmadában a falu többször elnéptelenedett, egy 1640. évi irat szerint 50 Ft adót fizetett, tehát ismét benépesülhetett. 1651-ben a kanizsai várban lévő törökök megtámadták a kiskomári végházat, a várost, a majort és a környező falvakat felégették. 1653-ból van újabb adat Karosról: a falu tizedjövedelmei a zalavári apátságé voltak. A végvári harcok idején Karos egyrészt a török betörésektől, másrészt a fizetetlen magyar katonaság fosztogatásaitól is szenvedett.

Erre az időszakra esik a reformáció magyarországi térhódítása: a nyugat-dunántúli határvidéken Komár lett a protestantizmus legerősebb bástyája, ennek következtében a karosiak is áttértek az új hitre.

1664 januárjában kezdetét veszi Zrínyi Miklós téli hadjárata , áprilisban pedig megindul Kanizsa ostroma, amely júniusban megszakad és visszavonulást rendel el a bécsi udvar. A török seregek stratégiai védelmi okokból bevették és felrobbantották az Új-Zrínyi várt és Kiskomárom várát. A harcok során a környező várak török kézre kerültek, a védelmi vonal tehát gyakorlatilag megsemmisült, így az egykori kiskomári vár oltalmában lévő helységek – köztük Karos is – török fennhatóság alá kerültek.

1686-ban Buda visszaszerzésével megkezdődött az ország török uralom alóli felszabadítása. Kanizsa 1690-ben nyitotta meg kapuit szabad elvonulás fejében a magyar csapatok előtt. Karos minden idők legnagyobb pusztítását éppen a kanizsai ostromzár időszakában élte át: a felvonuló katonai erők a vár hatékony kiéheztetése érdekében elhatározták a környék lakott településeinek elpusztítását. Az 1690. évi úrbéri összeírás szerint Karos puszta falu, melyet a kanizsai blokád égetett fel. A várostromot követően a földesúr, az esztergomi káptalan azonnal hozzáfogott a szisztematikus újjátelepítéshez: a mezővárosi szerződés Karoshoz 51 házhelyet rendel.

Az 1696-os összeírás Karost újra Zala részeként említi, a falut a budai prépostság birtokai közé sorolja.

A 18. században mint mezővárost említik a települést, amely csak a környező mocsarak 19. század végi, elsősorban a Déli Vasút megépítéséhez köthető lecsapolását követően indulhatott kisebb fejlődésnek. Az 1920-as években kapcsolódott be a közlekedésbe helyközi autóbusz járatokkal. Ekkortájt épült meg a helyi postahivatal is. A második világháborút követően megindult a kitelepedés, melynek elsődleges iránya a nagyban iparosodó Nagykanizsa lett.

1962-ben termálvizet találtak a településen, 1965-ben megnyílt a gyógyfürdő, melyet fennállása óta több mint 20 millió pihenni, gyógyulni vágyó ember keresett fel. 1969-70-ben készültek el a település és az üdülőterület fejlesztését és rendezését szolgáló tervek (ZALATERV – Kiss Tamás). A fürdőnek köszönhetően indult be az idegenforgalom. A Zalakarosi Üdülőterület-fejlesztési Bizottság hatékony irányításával szervezett fejlesztés, gyors fejlődés indult meg. Zalakaros 1984-ben kapott nagyközségi rangot. 1987-ben új óvoda, illetve gázvezeték-hálózat, majd 1990-ben új iskola létesült. Zalakaros a rendszerváltás után is jelentős idegenforgalmi központ maradt, ám a térségben megjelenő újabb gyógyfürdők komoly konkurenciát jelenthetnek a 1997-ben városi rangot kapott településnek.

A település a németországi Puchheim városával 1991-ben, az ausztriai Asperhofennel 1995-ben, Budapesttel 2004-ben,a lengyelországi Olesnoval 2008-ban kötött együttműködési megállapodást. A település állandó lakosságának lélekszáma 2009-ben elérte a 2100 főt.

Zalakaros városi rangjának megfelelően vállal szerepet a térség előtt álló feladatok megoldásában is. A Zalakarosi Polgármesteri Hivatal kiemelt körzetközponti feladatot tölt be az okmányiroda (19 település), építéshatóság (9 település), gyámhivatal és szociális működési engedélyezés (8 település) tekintetében.

Az együttműködés területei a hatósági feladatokon túl kiterjednek az egészségügyi, a szociális, az oktatási és a sport tevékenységre. Céljuk az, hogy a környező települések összefogásával biztosítsák a térség folyamatos fejlődését.

Rövid programajánló