orosz

Az orosz nyelv a kelti szláv csoportba tartozó nyelvcsaládok közé tartozik. Oroszországon kívül, a világ más részein is élnek diaszpórában.

Tartalomjegyzék:

Története

Az orosz nyelvet (oroszul: русский язык) beszélik a világon a legtöbben a szláv nyelvek közül, 145 millióan vallják anyanyelvüknek. A keleti szláv nyelvcsaládba tartozik az ukrán, a fehérorosz, valamint a ruszin nyelvvel együtt . Hatalmas területi elterjedéséhez képest az orosz nyelv nyelvjárási tagoltsága viszonylag kicsi, az irodalmi nyelv főleg a Moszkva környéki középorosz nyelvjárásokra épül. Az orosz nyelv széles körben elterjedt a tudományok és kulturális érintkezés terén is.

Az orosz nyelv tehát a szláv nyelvcsalád keleti ágához tartozik. A protoszláv (előszláv) nyelv feltehetően az i.e.2.-i.e.1. évezredben vált ki az indoeurópai nyelvcsaládból, ezután fejlődött ki az ősszláv nyelv. Az ősszláv nyelv a 6.-7. században három ágra oszlott szét: keleti, nyugati és déli ágra. A keleti szláv (melyet ó-orosz nyelvnek is neveznek) nyelvből alakult ki a 14.-15.században az orosz (nagyorosz), ukrán (kisorosz) és a belarusz (fehérorosz) nyelvek, a 15.-16. században alakulhattak ki az északi, közép- és a déli nagyorosz nyelvjárások.

A régészeti feltárások bebizonyították, hogy a Novgorodban beszélt orosz nyelvváltozat igencsak nagyfokú önállóságot mutatott az orosz nyelvtől. Ez megcáfolta azt a sokáig fennálló felfogást, miszerint az orosz tekinthető a régi egységes keleti szláv nyelv ősének, amiből további keleti szláv nyelvek alakultak ki. Az elméletek a szétválást a 15. század környékére teszik, ezzel szemben a novgorodi már a 9. században létezett és keletkeztek írásos forrásai.

Az orosz nyelv történetének legrégibb emlékei: a 11. században keletkezett novgorodi kódex , az Osztromiri evangélium (1056-1057), ezeket egyházi szláv nyelven írták meg, valamint a nyírfa-oklevelek (берестяные грамоты), ez utóbbiak ónovgorodi nyelvjárásban készültek.

Osztromiri evangélium

A központosított televíziós és rádióadások csökkentik a nyelvjárások közti különbséget, ennek ellenére Moszkva és Szentpétervár – Oroszország két legnagyobb városa – lakóinak nyelvjárása is eltér bizonyos fokig.

Az orosz írás a cirill ábécé betűit használja.

Az egyik ma ismert legrégibb írásos nyelvemlék a Ének Igor hadáról ( Слово о полку Игореве) , amely a 12. században keletkezett, a legrégibb történelmi nyelvemlék, a Régmúlt idők krónikája (Пóвесть временных лет).

Régmúlt idők krónikája

Az egyik legismertebb költő és egyben nyelvújító: Alekszandr Szergejevics Puskin.

Orosz ábécé

Kiejtés

Nyelvtan

Az orosz nyelv a cirill ábécé betűit használja. Az orosz harminchárom betűje van; ezek közül kettő azonban csak kiejtési jelül használnak; egyik a kemény jel (tvjordyll znak), mely a mássalhangzók kemény kiejtését jelzi, egyúttal pedig a főnevek végén a himnemet; másik a lágy jel (mjahkíj znak), mely a mássalhangzókat meglágyítja, egyúttal pedig a főnevek végén nagyrészt a nőnemet jelzi.

A mássalhangzók közt a magyar zs, cs, sz kombinált betűink helyett az orosznak külön betűik vannak. A d, l, n, t betűk az e, i hangzók, valamint a ja, je, ju, jo előtt minden külön jelzés vagy hozzáadás nélkül meglágyulnak s úgy hangzanak, mint a mi kombinált gy, ly, ny és ty betűink. A felsoroltak közül és a mi ábécénkben is használatos a, e, i, o. u hangzókon kívül van még egy sajátos hangzójuk, mely megközelítőleg az ui hangot adja; az e betű szó elején mindig je hangot ad (p. Európa igy ejtetik ki: Jevropa), ugyanazért a tiszta e kiejtésére még egy külön jellel utalnak, mely megfordított e-nek nevezik és úgy is írják. Különös sajátsága az orosz ábécének, hogy egy kettős mássalhangzója is van, a scs, melyet azonban csak egy betűvel írnak le.

Az orosz nyelv grammatikájában három nemet különböztetnek meg: férfi, női és semleges nem. A főneveknél viszont hét kázust, még pedig: nominativust, genitivust, dativust, accusativust, vocativust, instrumentálist és locativust.

Az igeragozás rendszerint a három nem szerint történik. Az igeragozásban van jelen, mult és jövő idő, ebből is az utóbbi összetétellel, vagy prefixummal képeztetik, továbbá parancsoló mód, igenév, gerundium és infinitivus. Sajátsága az orosz igének a három alak: a határozatlan (aspectus indefinitivus), határozott (aspectus definitivus) és a gyakorító (aspectus frequientativus) alak. Megjegyzendő azonban, hogy a határozott és határozatlan alak nem olyan természetű, mint a magyarban, a határozott alak nem a tárgyra vonatkozik, hanem magára a cselekvésre, míg a határozatlan alak csak általános jellegű, úgyszólván csak a cselekvési képességet jelenti, addig a határozott a cselekvés tényleges befejezését fejezi ki, például vidaty – látni ( látni tudni), vigyety – meglátni, vidyvaty – látogatni, gyakran látni. Nehézséget képez az orosz nyelvben a hangsúlyozás, mely minden szónál, gyakran minden ragozásnál, sőt a kázusok vagy személyek szerint is helyet változtat s a helyes kiejtésre nézve igen lényeges, mert például az o betűnek hol a, hol o hangoztatást kölcsönöz.