este

“Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.”

(Arany János: Családi kör)

Az esti napszak rengeteg művészt megihletett a történelem folyamán: költőket, írókat, zeneszerzőket, akik aztán szebbnél szebb műveket alkottak ebben a témában. A nép gyermekei is bőven hagytak hátra az utókornak maradandó szépségű alkotásokat: népdalokat, gyermekaltatókat, verseket. Néhány példa az estéről íródott művekből:

Este van már, alkonyul,

Nyuszi füle lekonyul.

Dorombol a kis cica.

Aludj te is, Marika!

(Bölcsődal)

este

Kép forrás: kovacsneagi.qwqw.hu

Este van már nyolc óra

Este van már, nyolc óra,
Ég a világ a boltban,
Sallárom, sallárom,
Ég a világ a boltban.

Ott mérik a pántlikát,
Piros színű pántlikát,
Sallárom, sallárom,
Piros színű pántlikát.

Jakuts Pista méreti,
Az asztalra leteszi,
Sallárom, sallárom,
Az asztalra leteszi.

Bíró Róza felveszi,
A hajába biggyeszti,
Sallárom, sallárom,
A hajába biggyeszti.

Biggyeszd Róza, nem bánom,
Úgyis te lész a párom,
Sallárom, sallárom,
Úgy is te lész a párom.

Este van már, késő este

Egy másik dal ugyanerre a témára:

Este van már késő este.
Pásztor tüzek égnek messze.
Messze, messze, láthatáron,
Az alföldi rónaságon.

Száll a madár ágról-ágra.
Száll az ének szájról-szájra.
Még a nap is lemenőben.
Tüzet rakott a felhőben.

A faluban minden csendes.
Még egy kismadár sem repdes.
Nyugodalom lakik benne.
Mint egy csendes temetőbe.

Forrás:

Magyar népdalok

Daloskönyv

Arany János

Kép forrás: magyar-irodalom.elte.hu

Arany János: Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

Gyermekeknek készült leporellós mesekönyv:

Arany János: Családi kör

libri.hu

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is ha egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok…

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet….

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Este jő, szürkül bé

Este jő, szürkül bé
Tűzhelyeket seperj bé!
Mert nem tudod ki jön bé,
S egy szép legény dendül bé.

Este ki béjött volt,
Kilenc almát hozott volt.
Mind a kilenc piros volt
S a legény is egy jó volt.

Tegnap ki béjött volt,
Kilenc almát hozott volt.
Mind a kilenc rohadt volt,
S a legény is egy rossz volt.

Karai József kórusra írt változata a versből: Estéli nótázás

Napjainkban is sokan szedik rímbe érzéseiket ezzel a napszakkal kapcsolatban. Néhány példa:

este jó

Kép forrás: egyszervolt.hu

B. Radó Lili: Esti dal

Oly jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég megúntam s amit szeretnék,
messziről nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehül,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így még egyszer szemlehúnyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyű, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.

Tóth Attila: Álommanó

Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.

Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.

Amikor már ásításod látja,
kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.

Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal.

álommanó

Kép forrás: www.nlcafe.hu

Rasztik Edit Emese: Éjszakai képek

A szép emlékeket őrzi nekem,
Hogyha este rávetül tekintetem,
Az emlékeket visszaadja.
– A Hold az én barátom és az éjszaka.

Rátekintek és sétára hív,
De nincs kivel, és elszomorít,
Pedig tudom, csak hívni kell,
És ott lesz velem, nem hagy el.

Nem maradok magányos az éjben,
Megkacagtat a napfényben.
Ez az egész csak köztünk létezik,
Rajtunk kívül mások nem érthetik.

Éjjel történnek a dolgok,
Amitől minden napom boldog,
Amiről tudom, nem szabad bánni,
És az emlékük sosem fog fájni.

Forrás:

Jó éjszakát versek

Alkotói portrék a magyar irodalomban

Altatóversek

folkradio.hu

Bartók Béla: Este a székelyeknél

A híres magyar zeneszerző legismertebb zongorára írott műve, amelyet 1908-ban komponált, és amelyet olyan sokan feldolgoztak.

Eredeti:

Feldolgozás:

Mai zenei alkotás: Nyári Kálmán: Este van

Cserháti Zsuzsa: Este van

Lorenzo: Este van

Este című film

Az Este a mély érzelmek filmje: anyák és lányaik közötti szeretet erejéről mesél, mindezt egy olyan anya szemszögéből, aki életének alkonyán olyan titkot fed fel, amely mindenkire óriási hatással lesz a környezetében. A rátörő emlékeknek engedve Ann Lord megoszt egy régóta őrzött titkot a lányaival, Constance-szal – aki boldog házasságban él – és Ninával, a nyughatatlan egyedülálló nővel. Mindketten betegágya mellett állnak, mikor Ann kijelenti, hogy látni szeretné élete szerelmét. De vajon ki lehet ez a titokzatos “Harris”, s mit jelenthetett az anyjuknak? Miközben Constance és Nina megpróbálja megfejteni édesanyjuk életét ( és rendbe szedni sajátjukat),
Ann felidéz magában egy jó 50 évvel ezelőtti hétvégét, amikor még Ann Grantnek hívták…és csak egy fiatal lány volt, aki azért jött New Yorkból, hogy legjobb barátnője, Lila Wittenborn esküvőjén legyen nyoszolyólány. A menyasszony izgatott, de édesanyja helyett legjobb barátnőjéhez fordul segítségért. Ann Lila közelében marad, de még közelebb kerül a menyasszony forrófejű öccséhez, Buddy-hoz. Ám amikor az esküvőn feltűnik Harris Arden, a Wittenborn-család régi barátja, Annben új érzések ébredeznek. Olyanok, melyek örökre megváltoztatják az ő és lányai életét is…
Az Este című film bámulatos szereposztással életre hívott nagyhatású dráma, melyet Susan Minot saját bestselleréből adaptált filmre a Pulitzer-díjas Michael Cunninghammel (Az órák) közösen.A rendezői székben az Oscar-díjra jelölt Koltai Lajos ült, akinek legutóbbi filmje minden idők legnagyobb szabású magyar produkciója, a Sorstalanság volt.

színes, amerikai játékfilm, 112 perc, 2007

rendező: Koltai Lajos
író: Susan Minot
forgatókönyvíró: Susan Minot, Michael Cunningham
zeneszerző: Jan A. P. Kaczmarek
operatőr: Pados Gyula
producer: Jeff Sharp
vágó: Allyson C. Johnson

szereplő(k):
Claire Danes (a fiatal Ann)
Vanessa Redgrave (Ann Grant Lord)
Meryl Streep (Lila Wittenborn)
Glenn Close (Mrs. Wittenborn)
Natasha Richardson (Constance Lord)
Toni Collette (Nina)
Mamie Gummer (a fiatal Lila Wittenborn)
Patrick Wilson (Harris Arden)
Hugh Dancy (Buddy Wittenborn)
Eileen Atkins (Mrs. Brown)

Egy kis kedvcsináló a filmhez: katt a képre!