Ablak

Az ablak egy nyílás az épület falában, rajta keresztül kitekinthetünk a külvilágra, emellett a világításban és a szellőztetésben is szerepe van.

Tartalomjegyzék:

Az ablak története

Az első ablakok csupán nyílások voltak. Az ókori egyiptomiak szellőzés céljából helyezték el az épületeken az ablakokat. Görögországban a paloták ablakai már a kilátást segítették, melyek általában a belső udvarra néztek.

A Római Birodalomban az ablak használata jelentős fejlődésen ment keresztül. A császárok épületeire jellemzőek voltak a nagy, tágas ablakok, itt használtak először üveget az ablaknyílásokhoz.

ablaknyílás

Az ősi Kínában, Koreában és Japánban papír ablakokat használták.
Jellemzően fa táblákat, szarulemezeket alkalmaztak a nyílások eltakarására az épületeken, míg a népi építészetben a mongol jurta, az afrikai szalmakunyhó, az indiánok bőrsátra, az eszkimó hókunyhó, az iglu vagy a közép-amerikai nádkunyhó ablak nélkül készültek.

A középkorban terjednek el a fa ablakok ,ettől kezdve a fa ablakok formája már egy-egy építészeti stílusjegy megtestesítőjévé vált. A román stílusú épületeket a kisméretű, zömök, félköríves ablakok jellemezték. A gótika kifinomult, vázas építészeti technikája már nagyméretű, gazdagon díszíthető, csúcsíves ablaktípus megvalósítását tette lehetővé, nemcsak az egyházi, hanem a világi építészetben is. Mindezek mellett fellelhető a reneszánsz, majd a barokk korra jellemző fa nyílászáró stílus is. A barokk ablakkeret gazdag díszítését aztán a sokkal egyszerűbb, hasznosságra törekvő klasszicista stílus követte.

román stílusú ablak

43-Nagyboldogasszony katolikus templom-3-SAM_3370

barokk stílusú ablak

A polgári otthonokban csak az 1500-as évektől vált gyakorivá az üveg használata, az ablaktáblák sűrű fa rácsozatában voltak elhelyezve kis üvegtáblák . Ezzel a fa nyílászárók minden fontos funkciója elérhető lett: védelem a betolakodók és a szélsőséges időjárás ellen, a fény bebocsátása az épületbe, a szellőztetés és a díszítő funkció.

A fa ablakok évszázadokon keresztül megmaradnak az építészetben, egészen a 20. századig, amikor is új építési technikák jelennek meg. Mióta megjelentek a felhőkarcolók egyre több olyan épület készül, melyeknek külső felülete üvegből készül. Ma már minden formában, színben és megjelenésben lehet ablakot készíteni.

Műanyag ablak

Műanyag ablak keresztmetszete

A 20 században megjelenő műanyag tokszerkezettel ellátott ablakok elsősorban hőszigetelő funkciójuk miatt váltak elterjedté. Az ablakszerkezetben lényegében két szerkezeti elem, az üveg és a tokszerkezet együttesen befolyásolja a kész ablak hőátbocsátás. A műanyagablakok hőszigetelésének javítására az alábbi megoldási irányok léteznek:

– növelni a légkamrák számát
– növelni a beépítési mélységet
– az acélmerevítés kiváltása valamilyen hőhídmentes merevítéssel
– szigetelőhabok alkalmazása a légkamrákban
– a felsoroltak kombinációja.

A műanyagprofilokban a légkamrák száma befolyásolja az ablak keretszerkezetének hőátbocsátási tényezőjét . Ezért a fejlesztések nagy része a légkamrák számának növelésére irányult. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy egy adott beépítési mélységen belül a kamraszám csak egy bizonyos határig javítja lényegesen a hőszigetelést. Viszont a belső kamrában elhelyezett merevítés méretének csökkentése rontja az ablak stabilitását. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a túl sok légkamra megnehezíti a profilok megmunkálását. Az olyan profil például, amelyben sok apró kamra van, csak nehezen, illetve egyáltalán nem hajlítható meg megfelelően, tehát ilyen profilból nem gyárthatók íves ablakok.

A beépítési mélység és a kamraszám együttes növelésével szintén javítható a hőszigetelés, viszont növekszik az alapanyag mennyisége és költsége, romlik a kezelhetőség és a megmunkálhatóság, valamint az alakos ablakok nyithatósága is beszűkül. Ugyanezek a szempontok jellemzőek a hőhídmentes merevítésekre és a habbal töltött rendszerekre is . Az egyes fejlesztéseknek tehát megvannak a maga határai, de a piacon léteznek olyan optimális megoldások, amelyek a korszerű teljesítményt piacképes feltételekkel érik el.

Környezeti hatások

Három szempont határozza meg, hogy a műanyagablak mennyire tekinthető környezetbarátnak.
Az egyik az ablak gyártásához felhasznált ólomadalék mennyisége, amelyet a gyártó cég döntően befolyásolhat. Ma már a legtöbb termék kalcium-cink adalékkal, vagyis teljes mértékben ólommentesen készül.
A második szempont is az ablakgyártó hatáskörébe tartozik, akinek biztosítania kell, hogy a gyártás folyamán képződő PVC hulladék ne a szemétre, hanem felhasználható másodnyersanyagként “recycling” körforgásba kerüljön vissza.
A harmadik szempont a PVC ablakok élettartamának végén jelentkezik, amikor biztosítani kell a PVC – ugyanígy a vas és az üveg – újrahasznosítását. Ebben az esetben az egész társadalom tudatos tájékoztatására és aktivitására is szükség van, hiszen nem minden esetben van jelen az új ablakok szállítója a régi ablakok kibontásánál. Németországban már léteznek olyan vállalatok, amelyek a kibontott PVC ablakok újrahasznosításával foglalkoznak. Magyarországon még nem jellemző a régi műanyagablakok cseréje, de környezetünk védelmében nekünk is csatlakoznunk kell a zöld szemlélethez.

Ablakok csoportosítása

Az ablakokat többféle csoportba oszthatjuk. Például a szárnyak száma szerint: egyszárnyú, kétszárnyú, három vagy többszárnyú műanyag vagy fa ablak. Szárnyak szerkezeti kialakítása szerint: – egyrétegű, egyszeres üvegezésű fa ablak; – egyrétegű, kettős üvegezésű fa ablak; – kétrétegű egyesített szárnyú (teschauer) fa ablak; – kétrétegű tisztítószárnyas ablak; – kétrétegű kapcsolt gerébtokos fa ablak – műanyag ablakszárny kétrétegű üvegezésel – tömbösített,réteg ragasztott fából készült ablakszárny kétrétegű üveggel – műanyag ablakszárny háromrétegű üvegezéssel – tömbösített,réteg ragasztott fából készült ablakszárny három rétegű üveggel

A nyitás módja szerint a következő ablaktípusokat különböztetjük meg:

– fix ablak
– nyíló ablak
– bukó ablak
– bukó-nyíló ablak
– középen felnyíló ablak
– középen felnyíló, bukó-nyíló ablak
– billenő ablak
– emelkedő ablak
– forgó ablak
– toló ablak (vízszintesen)
– feltolható ablak

Szárnyas ablak a legelterjedtebb ablaktípus nálunk és Európa más országaiban is. A tokra vasalattal illesztett ablakszárnyak befelé vagy kifelé nyílnak. A vasalat rendszerint az oldalsó elemben helyezkedik el, de lehet felül vagy alul is. Állhat a szárnyas ablak fix elemekből is, a mozgó pedig különféle nyitásirányokban működtethető. Az ilyen típusú fa ablakok nyitását Amerikában hajtókarral oldják meg, nálunk a különböző nyitási módot elősegítő ablakkilincs használatos.

Kétrészes függőleges tolóablak az USA és több volt angol gyarmati ország hagyományos, mai napig domináns ablaktípusa. Az ablak mindkét szárnya függőlegesen le-fel mozgatható a keretben.

Egyrészes függőleges tolóablak esetén az alsó szárny mozgatható, a felső pedig fix.

Vízszintes tolóablakot két vagy több egymást némileg takaró, vízszintesen eltolható szárny képezi.

Az emelkedő szárnyú ablak, kifelé nyíló, emelkedő szárnyú ablakokból áll , amelyeknél a vasalat az ablakkeret felső darabján található.

Billenthető ablak hasonló az előző típushoz, de alul van a vasalat, így befelé billen az ablakszárny.

Bukó-nyíló ablakban a vasalat révén vagy felül befelé billen, vagy befelé nyílik az ablakszárny.

Felülvilágító ablak a beltéri ajtó felett általában fix, bejárati ajtó felett lehet fix, kifelé vagy befelé nyíló, esetleg középen forgó.

Zsalus ablak – üveg lamellái úgy mozognak, mint a mozgatható lamellás zsalu esetében.

Gádorablak – templomok, magas épületszerkezetek tetőzetébe épített bevilágító ablakok.

Tetőablak – nehezen elérhető, lapos vagy lejtős kialakítású ablak a tetőn.

Mennyezeti ablak az előzővel szinte azonos, de belülről elérhető.

Kiugró ablakfülke – minimum három, különböző szögben elhelyezkedő panel áll ki a falsíkból.

Az erkélyablak olyan kiugró ablak, amely több panelből áll, a tornáchoz kapcsolódik, a Tudor-stílus házainak jellegzetes díszítő és funkcionális eleme.

A fix ablakok a fény bebocsátására szolgálnak.