Aradi vértanúk

1849 október 6-án 13 honvédtábornokot végeztek ki Aradon. 13 személyt aki ezáltal hős lett. Minden évben megemlékezünk róluk, akik a szabadságért áldozták az életüket.

Tartalom

A szabadságharc leverése
Kivégzések és megtorlások
Haynau
A 13 vértanú

A szabadságharc leverése

1849 -ben a helyzet kezdett reménytelenné válni. Rüdiger és Paszkevics közel 200 000 fős orosz hadsereggel vonultak fel a magyar szabadságharc ellen. A magyar vezetés így képtelen volt tartós ellenállásra képes fegyveres erőt állítani az orosz intervenció elé. A két nagyhatalom összefogása megpecsételte a magyar forradalom és szabadságharc sorsát. csak két lehetőség maradt: vagy harcol tovább a magyar sereg minden remény és cél nélkül, amíg utolsó szálig elvérzik, vagy leteszi a fegyvert, miután a hadjárat viselésére elégséges eszközökkel nem rendelkeztek. A magyar hadsereg anélkül hullott szét és semmisült meg, hogy Haynau egyszer is jelentős győzelmet arathatott volna fölötte. A Kossuth által diktátorsággal felruházott Görgey számára egyetlen lehetőség maradt, letenni a fegyvert. Görgey serege ekkor körülbelül 30 000 ember volt, akik közül 5000 fegyvertelen újonc honvéd. Görgey augusztus 11-én haditanácsot tartott tábornokaival és tisztjeivel, és a fegyverletételre szánta el magát, de csakis kizárólag az oroszok előtt volt hajlandó.

tortenelemaltisk.mindenkilapja.hu
magyarhosok.hupont.hu
1848.network.hu
forradalom.lap.hu
ekultura.hu

A világosi fegyverletétel (network.hu)

Kivégzések és megtorlások

Alighogy befejeződött a forradalom leverése, megkezdődött a megtorlás. Haynau több száz tisztet és polgári személyt ítélt halálra illetve várfogságra. Sok magyar, lengyel, székely és német katonát besoroztak az osztrák hadseregbe. A forradalom után a császáriak nem teljesítették a nemzetiségeknek tett ígéreteiket, ők is el kellett, hogy szenvedjék a forradalom leverése utáni önkényuralmi rendszert.
aetas.hu
nefmi.gov.hu
valtozovilag.hu
magyartortenelem.tlap.hu
tudasbazis.sulinet.hu

Batthyány Lajos kivégzése (infotatabanya.hu)

Haynau

Julius Jacob von Haynau a magyar történelem legsötétebb figurái közé tartozik. Neve az elmúlt másfél évszázadban összefonódott a könyörtelen és nemtelen bosszúval. Kortársai szerint legjobb indulattal is legfeljebb közepes képességűnek nevezhető katona volt – azonban olyan korba született, amikor a tehetséget és a vitézséget könnyedén pótolhatta gátlástalansággal és kegyetlenséggel. Előbb Olaszországban harcolt, ahol az olasz szabadságharcosok elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el „bresciai hiénának”. Bresciában a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat a forradalmároknak feladó, illetve lemészárló férfiakat kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette.

Haynau tábornok (wikipedia.org)

rubicon.hu
csibeszkemagazin.hu
irodalmilap.net
ckik.hu
mult-kor.hu

A 13 vértanú

Aulich Lajos: Pozsonyban született 1793-ban, német polgári családból, édesapja vendéglős volt. 1812-ben lépett be a császári és királyi hadseregbe, részt vett a napóleoni háborúban. Rendkívüli haditettet hajt végre, amikor fenyegetett csapatait Körmöcbányáról Besztercebánya felé vezetve, egy elhagyott és beomlott bányaalagutat járhatóvá tesz, és így menekíti ki hadosztályát az ellenség szorításából. Damjanich János: A Temes megyei Stazán született 1804-ben, szerb katonacsaládból. Kiemelkedő tulajdonságainak köszönhetően Damjanich gyorsan halad a katonai ranglétrán, már 1848 decemberében tábornok, 1849 márciusától a 3. hadtestet vezeti. Dessewffy Arisztid: Az Abaúj megyei Csákányban született 1802-ben, magyar nemesi családból. 1819-től 1839-ig az 5., Radetzky huszárezredben szolgált, majd kapitányi rangban nyugdíjba vonult, A szabadságharc kitörésekor a sárosi nemzetőrség őrnagya, később a honvédséghez lép át. A téli hadjáratban eredményesen harcol a felső-tiszai hadseregben, a tavaszi hadjárat alatt az I. hadtest hadosztályparancsnoka. Kiss Ernő: Temesvárott született 1799-ben, dúsgazdag nagybirtokos magyar-örmény nemesi családból. Az elsők között kezdi meg a küzdelmet a délvidéki szerb felkelők ellen, Nagysándor József, szolgálaton kívüli huszár kapitány – későbbi vértanútársa – az ő felszólítására fog fegyvert. Knézic Károly: A horvátországi Veliki Groljevacban születeti 1808-ban, horvát katonacsaládból. 1824-től katona a varasdi határőrezredben, majd áthelyezték Egerbe, a 34. gyalogezredhez. A negyvenes években Galíciában, Lembergben is szolgák. 1848-ban százados, amikor átlép a honvédseregbe. Lháner György: A Túróc megyei Neczpálon született 1795-ben, német polgári családból. A szabadságharc elején a szerb felkelők ellen harcol, szeptembertől a Hadügyminisztériumba kerül, feladata a honvédhadsereg felfegyverzése és ellátása. Nagy ambícióval dolgozik, zseniális szervező, eredményes munkája miatt először alezredesi, majd ezredesi rangot kap, 1849 februárjától tábornok. Lázár Vilmos: A Torontál megyei Nagybecskereken született 1815-ben, vagyontalan magyar-örmény nemesi családból. Polgári pályafutás után – főpénztáros az Első Magyar Központi Vasútnál – 1848-ban jelentkezik a 39. honvédzászlóaljnál, ahol főhadnagyi rangot kap. Miután kiváló képességű parancsnok, gyorsan emelkedik a ranglétrán. Először százados az 1. utászezredben, 1849 februárjától utászkari őrnagy. Áprilisban a Zemplénben állomásozó csapatok parancsnoka, június közepétől hadosztályparancsnok, július 16-tól alezredes, július végétől a 9. hadtest parancsnoka. Gróf Leiningen Westerburg Károly: A hesseni nagyhercegségben, Ilbenstadt városában született 1819-ben, elszegényedett német főnemesi családból A hibátlan jellemű, lovagias tiszt rendkívül érzékeny volt katonai becsületére, a kivégzése előtti percekben is ama rágalmak ellen tiltakozott, melyek szerint Budavár visszavételekor az elfogott osztrák katonákkal kegyetlenkedett volna. Szavait – Tichy osztrák őrnagy, a kivégzés parancsnokának intésére – a dobok dübörgése némította el. Nagysándor József: Nagyváradon született 1804-ben, vagyontalan magyar nemesi családból. Fegyelmezetten engedelmeskedő, jó katona, és függetlenül gondolkodó republikánus. Görgeyre célzott fenyegető mondata: “Ha Caesar diktátori hatalomra törne, mellőle egy Brutus sem hiányoznék”. Poeltenberg Ernő: Bécsben született 1814-ben, osztrák nagybirtokos nemesi családból. Felesküszik a magyar alkotmányra, s mivel korrekt, rendkívül becsületes ember, fenntartásai és a magyar tisztek gyanakvása miatt elszenvedett sérelmei ellenére a szabadságharc ügyéhez haláláig hű marad, esküjét nem hajlandó megszegni, sőt, azonosul a szabadságharc céljaival, ő, aki magyarul csak káromkodni tud, így határozza meg érzéseit: “Csak a nyelvem német, szívem magyar, mert a szabadságért dobog!” Schweidel József: A Bács megyei Zomborban született 1796-ban, vagyontalan német polgári családból. Mint Poeltenberg lovag, ő is a 4. huszárezred tisztje, őrnagy, amikor az ezredet Magyarországra vezénylik. Rangidős tisztként felesketi tiszttársait a magyar alkotmányra, és csatlakozik a magyar függetlenségi mozgalomhoz. Gyorsan érvényesül, miután kitűnik bátorságával a pákozdi és a schwecháti ütközetben. 1848 október végétől tábornok, hadosztályparancsnok a feldunai hadtestnél. Török Ignác: A Pest megyei Gödöllőn született 1795-ben, kisbirtokos magyar nemesi családból. Hadmérnöki akadémiát végzett Bécsben, kiváló erődítési szakember volt. Amikor a pribékek a bitóhoz kisérték a felindult embert, Tichy őrnagy gúnyos megjegyzésére így vágott vissza: “Szégyellje magát ön, hóhérlegény!” A kivégzése előtti pillanatokban állítólag szívszélhűdés érte, már csak holttestét akaszthatták fel. Gróf Vécsey Károly: Pesten született 1807-ben, kisbirtokos magyar főnemesi családból. Apja altábornagy, a magyar nemesi testőrség parancsnoka, nővére udvarhölgy, Ferenc József egyik nevelője. 1820-tól szolgált, először a dragonyosoknál, majd a huszároknál. 1848 tavaszán őrnagy a Hannover huszárezredben.Már májustól harcol ezredével Bácskában a szerb felkelők ellen, októbertől ezredes, december közepétől tábornok. 1849 januárjában eltávolítja áruló parancsnokát, Esterházy Sándor tábornokot. Erélyes fellépésével megmenti a bácskai hadtestet a felbomlástól, majd a Honvédelmi Bizottmány utasítására Törökszentmiklósra vezeti. Hűségét, helytállását Kossuth lelkes hangú levélben köszöni meg.