Zsiráf

A zsiráf (Giraffa camelopardalis) a világ legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlénye, párosujjú patás, az afrikai szavannák lakója. Az emberek figyelmét már az ókorban elnyerte, először ugyanis Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon, valamint manapság is kedvelt attrakció az állatkertekben, szafarikon. Az állat arab eredetű neve, Olasz közvetítéssel jutott el a Magyar nyelvbe a késő középkorban. Az állat tudományos neve a camelopardalis, mely a görög Kamélopardaliszra utal, jelentése „tevepárduc”. A zsiráf ezt a nevet Büzantiosztól kapta, aki az első híradást adta a különös állatról, mely magassága miatt a tevére, mintázata miatt pedig a párducra emlékeztette. A zsiráf neve is sorra került a magyar nyelvújító mozgalom lázában, és a „foltos nyakorján” nevet kapta, ám ez a nyakatekert elnevezés hamar kikopott a használt nyelvből, és a zsiráfnak megmaradt a ma is használt elnevezése.

Forrás: http://ds-lands.com/photo/animals/giraffe/01/

A zsiráf alfajai

A tudósok eddig 9 alfaját fedezték fel a zsiráfnak, melnyek jelenlegi élőhelyei elszigetelt foltokból állnak.

1. – Szomáliai zsiráf (G.c. reticulata): nagy, sokszögû és májszínû foltokkal, amelyeket fehér színû hálózat foglal magába. A foltok még a lábakat is takarják. Északkelet-Kenyában, Etiópiában és Szomáliában él.
2. – Angolai zsiráf (G.c. angolensis): nagy foltok jellemzik, amelyek a láb alsó részére is lehúzódnak. Angolában és Zambiában él.
3. – Kordofan zsiráf (G.c. antiquorum): kisebb, szabálytalan foltok, a lábak belsõ felszínén is. Nyugat és Délnyugat-Szudánban él.
4. – Maszáj zsiráf (G.c. tippelskirchi): szõlõlevél alakú, csokoládészínû foltok sárgás háttérrel. Közép- és Dél-Kenyában, Tanzániában él.
5. – Núbiai zsiráf (G.c. camelopardalis): nagy, gesztenyeszínû és négyszögletes foltok fehér háttérrel. A lábak belsõ felülete és a csánk alatt nem mintázott. Kelet-Szudánban és Északkelet-Kongóban él.
6. – Baringo zsiráf (G.c. rothschildi): sötétbarna, négyszögletes foltok, világos háttérrel. A csánkja is mintázott. Ugandában és Közép-Kenya északi részén él.
7. – Dél-afrikai zsiráf (G.c. giraffa): lekerekített, esetenként csillag alakú foltok, világosbarna háttérrel. A lábak a patáig mintázottak. Dél-Afrika, Namíbia, Botswana, Zimbabwe, Mozambik szavannáin él.
8. – Rodéziai zsiráf (G.c. thornicrofti): csillag vagy levél alakú foltok, a láb alsó részén is. Kelet-Zambiában él.
9. – Nyugat-afrikai zsiráf (G.c. peralta): számtalan sárgásbarna folt. Csádban él.

Egyes források a kordofan és nyugat-afrikai, a

núbiai és baringo, valamint az angoliai és dél-afrikai zsiráfot egy-egy alfajba sorolják.Más források még megkülönböztetik a cape zsiráfot (G.c. capensis), kongói zsiráfot (G.c. congoensis), lado zsiráf (G.c. cottoni) és a transvaal zsiráfot (G.c. wardi) is, mint különálló alfajokat.

Forrás: http://ds-lands.com/photo/animals/giraffe/02/

A zsiráf megjelenése

A zsiráf földünk legmagasabb élőlénye, a bikák szarva akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig akár 3,3 méter is lehet. Mindez hosszú lábainak, valamint a többi emlőshöz hasonlóan 7 csigolyából álló – majdnem 2,5 méteres – nyakának köszönhető. A zsiráf fara látványosan alacsonyabban helyezkedik el az állat maránál, fekete pamacsban végződő farka 75 centiméter és 1 méter között mozog, mely főként vérszívók elleni legyezőként szolgál. A magasan található falatok megragadására és letépésére kiváló segítséget nyújt a rendkívül hosszú, 45 centiméteres nyelve. A nemek színezetüket tekintve egyformák, a tehenek viszont kisebbek kb. 0,5-0,7 méterrel. A bikák testtömege megközelíti a 2 tonnát,

míg a teheneknél átlagosan 11 mázsát mérnek. Az újszülött zsiráfok 50-55 kilógrammot nyomnak és akár 2 méteresek is lehetnek. A zsiráfok más állatoktól eltérően egyszerre mozgatják az egy oldalon lévő lábaikat, előbb a jobb, utána a baloldalon lévőket. Vágtatásnál az 55 km/h sebességet is elérik, mivel ekkor a hátsó lábaikat egyszerre lendítik előre

A szőrzetük színezete, a foltok méretei és kontúrjai alfajonként, a mintázat pedig egyedenként változik. Az alapszínük világosbarna, homokszínű valamint sárgás között váltakozik, foltjaik viszont a sárgától a gesztenyevörösig, illetve a szabálytalantól a szögletesig változhatnak. Ahogy a zsiráf idősödik, színe egyre sötétebbé válik.

Életmód, viselkedés

A faj nappali életmódot folytat, de csak a hűvösebb esti órákban aktív, ilyenkor iszik és táplálkozik. Éjszaka leginkább állva, de olykor fekve, fejét az egyik hátsó lábán nyugtatva alszik, nyaka szép ívet alkot. A nap melegebb óráit kérődzéssel tölti, erre bármikor sor kerülhet, pihenés vagy akár menet közben is, hogy elősegítse a maximális tápanyag felhasználást. Étrendjükben számos növény szerepelhet, főleg akáciák és memóziák. Az akáciák tüskéit fogaival széttöri, ezáltal az nem okoz kárt szájüregében. A zsiráfok növények leveleivel, virágaival táplálkoznak, és olykor némi földdel is kiegészítik, annak érdekében, hogy megfelelő mennyiségű ásványi anyagokhoz jusson szervezetük. Gyomruk négy részből áll, kérődzőgyomruk van.

Egy kifejlett bika naponta akár 66 kg zöldtakarmányt is elfogyaszthat. Ők leginkább kinyújtózva, a legmagasabb helyekről szerzik táplálékukat, míg a válogatósabb tehenek test- és térdszinten legelnek. A zsiráfok ritkán isznak, ilyenkor a legvédtelenebbek mivel, hogy elérjék a víztükröt, kénytelenek szétterpeszteni mellső lábaikat, így nem tudnak gyorsan elmenekülni vész esetén.

Társas élet

A zsiráfok társas állatok, de viszonylag kis létszámú, 2-50 tagú csapatokban vándorolnak, egymástól kényelmes távolságra, összetételük vegyes lehet nem és kor szempontjából. Emellett magányos állatokkal is találkozhatunk. A zsiráf csendes állat, többnyire infrahangok segítségével kommunikálnak, bár vész esetén köhögő, horkantó hangokat is hallatnak.

A bikák dominancia-kérdésekben látványos nyakharcot vívnak, mely során a két vetélytárs merev lábakon állva szembehelyezkedik egymással, majd lépésben elindulnak egymás felé. Előrenyújtott, vízszintes nyakuk végül összeér, ilyenkor összedörzsölik, és amennyire lehet, körbefonják őket, aztán egymásnak feszülnek. Emellett előfordul, hogy egymás nyakát, hátát vagy farát próbálják megütni, mellyel igen komoly sérüléseket okozhatnak, vagy akár a szenvedő alanyt ledöntheti a lábáról.

A zsiráfok nem csak egymás között kerülhetnek harcba. A kifejlett példányokra csak egy oroszlánfalka jelenthet veszélyt, de a nagymacskák ritkán támadnak rájuk, mivel a zsiráf rúgása halálos is lehet. Emellett a zsiráf kitartó, gyors futó, ezért elkapni sem könnyű.

Szaporodása

A zsiráfok párzása az esős évszakra tehető, miután a kb. 420-488 napos vemhességet követően a megközelítőleg két méter magas utódok a száraz időszakban, május-június között látnak napvilágot. A szülésnél a borjú szó szerint több mint két métert zuhan fejjel a földre. 15 percen belül az épségben maradt borjú lábra áll, és kész a szopásra. Csupán egy hét leforgása alatt akár 23 centimétert is nőhet. A kicsi 2-3 hét után ösztönösen rágcsálni kezdi az akáciaágakat, és hamarosan elegendő ereje lesz ahhoz, hogy felvegye az iramot anyja lépteivel.

Az elválasztásra 12-16 hónaposan kerül sor, bár a bikák valamivel korábban – 12-14 hónaposan – önállósodnak.

A faj átlagéletkora a vadonban 10–15, fogságban 20–25 év.

Védettsége

A zsiráfokat kezdetektől fogva vadászták szép bőréért, ízletes húsáért és hosszú, fekete farkszőréért — amiről egyesek azt gondolják, hogy misztikus erővel bír. Elsősorban a nyugat-afrikai populációk vannak veszélyben, a többi alfaj jövője biztosítottnak tűnik. A Dél-afrikai Köztársaságba például sikeresen visszatelepítették a zsiráfokat.

Forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsir%C3%A1f

http://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/102000684

http://vargaeva.uw.hu/alfajok.html

Egyéb, a témával foglalkozó oldalak:

http://vadasz.info.hu/afrika/vadaszhato/zsiraf.html

http://www.vadallatok.hu/patasok_eletrajz.html

http://allatok-animals.mindenkilapja.hu/html/18231446/render/vadallatok

http://www.egzotikus_allatok.abbcenter.com/?id=108126&cim=1