Lev Tolsztoj klasszikusát, az Anna Kareninát 2012-ben Joe Wright vitte mozivászonra. A kosztümös filmeknek egy abszolút újfajta megközelítését láthatjuk ebben az alkotásban.
Anna Karenina
angol-francia filmdráma, 130 perc, 2012 (12)
rendező: Joe Wright
forgatókönyvíró: Tom Stoppard
szereplők: Keira Knightley, Jude Law, Aaron Taylor-Johnson
port.hu értékelés: 7,1
imdb.com értékelése: 6,6
Anna Karenina és férje, Alexei Karenin az oroszországi felsőosztály megbecsült és köztiszteletben álló tagjai. Van egy kis fiúk, akit Anna Karenina rajongva szeret. Az asszony boldogsága mégsem teljes, nem szerelemből házasodott és ez rányomja a pecsétjét az egész életére. Karenina egy véletlen találkozás révén megismerkedik Vronsky gróffal. Szenvedélyes természetük rövid időn belül egymás szeretőivé teszi őket. A szentpétervári úri társaság íratlan szabályai azonban ellehetetlenítik a kapcsolatukat.
Joe Wright Anna Karenina című filmjében különböző művészeti ágakat idéz meg. Maga a díszlet egy színház belseje, melyben gyakran egyik jelenetből a másikba a szereplők egyszerűen egy-egy fal elforgatásával jutnak. A helyszínek így időnként követhetetlenné válnak, de ez soha nem lép át zavaróvá, sőt, a film egésze során fenntartja a néző aktivitását azáltal, hogy állandó értelmezésre kényszeríti. Nem egyszer válnak maguk a szereplők is nézőkké a nekik berendezett színpadon. A zene, a képi világ és a vágás összhangja az egész filmről elmondható. A megmerevedett szereplők szobrok hatását keltik, a kimerevített képeket látván pedig úgy érezhetjük, hogy egy festményt szemlélünk. A regény gazdag utalásrendszerét az alkotók tökéletesen be tudták illeszteni a filmes keretek közé, a szereplők lelki világa így kimondott szavak nélkül pusztán szimbolikus képi utalásokban tárul a néző elé. A film leggyengébb pontja számomra a színészi játék volt. Gyakran már magát a színészt sem éreztem beleillőnek az oroszországi környezetbe. Keira Knightley pedig véleményem szerint nem tudta hozni Karenina sokrétű érzelmeit. Mindezek alól azonban kivételt képez Alexei Karenint játszó Jude Law, aki annyira hitelesen bele tudott bújni a merev köztisztviselő bőrébe, hogy bennem a stáblista olvasásáig fel sem merült, hogy őt rejtheti a jelmez. Ha sokan nem is azt kapják a filmtől, amit a könyv elolvasása után várnak, én mégis úgy gondolom, hogy Joe Wright ezzel az alkotásával az utóbbi idők egyik legnagyobb újítását hozta a kosztümös filmek terén.
Előzetes:
Linkek:
Bujdosó Bori: Keira Knightley duzzad a vágytól
Lóverseny a színházban – Anna Karenina kritika
Szabó Dóra: Jude Law vénül – Anna Karenina filmkritika
Lippije: Anna Karenina
Reméljük, felkeltettük érdeklődését a film iránt.
Kellemes napot!
Tetszik a téma? Ossza meg ismerőseivel:
Nem kedvelem a kosztümös filmeket, viszont ez meglepett. Baromi jó képi megoldások vannak benne, amik szerintem simán viszik a történetet is.
Jó a leírásod, tetsziik, 10/10. 🙂
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. 🙂
ez egyértelműen egy must see, már-már remekmű a maga kategóriájában.
Én a színészi játéktól azért nem vagyok annyira elájulva.
Én olvastam magát a regényt is, és számomra nagyon szimpatikus volt ez a megoldás. Nálam 10/10. 🙂