Százszorszépek (Sedmikrásky)
csehszlovák filmdráma, 90 perc, 1966
rendező: Věra Chytilová
forgatókönyvíró: Věra Chytilová, Pavel Jurácek, Ester Krumbachová
szereplők: Ivana Karbanová, Jitka Cerhová, Marie Cesková
port.hu értékelés: 9,6
imdb.com értékelése: 7,2
Nehéz egy olyan filmnek a tartalmát összefoglalni, amelyben maguk a szereplők is azt sugallják, hogy mentesek minden következetességtől. Persze ez mind nem igaz, a látszólag egymás mellé dobált filmkockák mögöttes jelentéséből fel-felvillan Chytilová világról alkotott kritikája. Marie I és Marie II a film legelején úgy dönt, hogy olyan rosszak lesznek, mint az őket körülvevő világ. Ennek érdekében különböző csínyeket követnek el, és persze időnként olyan dolgokat is, amelyek már nem férnek bele a csíny kategóriájába. Amikor látják, hogy tetteiknek következményeik is vannak, úgy döntenek, hogy megjavulnak, jók és szorgalmasak lesznek. Azonban azt, ami egyszer elromlott nem feltétlenül lehet később megjavítani, az eltört tányérnak hiába illesztjük össze a darabjait, nem lesz már a régi, és ezzel a két lánynak is szembesülnie kell.
A filmben jelentős szerepet kapnak a színek, a fényjátékok és a zene. Egy-egy jeleneten belül különböző árnyalatokkal játszik, a zöld és a vörös színek váltakozása a nézők érzelmeit is megbolygatja. Mintha érzékeltetné, hogyha az életünk egy pillanatát más világításban láthatnánk, akkor teljesen át is értékelődhetne. Elszakadva a két főszereplőtől rövid ideig a vonatot követi a kamera, amely egy idő után átvált fényjátékba. Az idő és a fény a nagy sebességnél összemosódik. A zenei betétek igen változatosak, felcsendülnek benne katonaindulók és már a zaj határait súroló kattogások is.
A film egészét magába foglaló kérdés, amelyet a végén maga a rendező is feltesz az, hogy „Te meg szoktad érteni, ha szó van valamiről?”. Az egyik százszorszép már a film elején azt állítja, hogy senki nem ért semmit. Chytilová azonban nem is szeretne ebben segítő kezet nyújtani a nézőnek. Abszurd jeleneteket tesz be, amelyek a mi valóságunkban nem is létezhetnek, mint például, amikor a két lány ollóval szétvágja egymást és mégsem véreznek. Ugráló, montázsszerű képkockák vannak, amelyek látszólag bele sem illeszthetők a történetbe. Talán nem is megértést várunk ettől a világtól, hanem elfogadást, ahogy véleményem szerint Chytilová sem azt várja, hogy megértsük, hanem, hogy elfogadjuk a filmjét.
Előzetes:
http://www.youtube.com/watch?v=Yadb0bFHA1g
Linkek:
Köszönöm a leírást, érdekes filmnek tűnik
Örülök, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését.
Ritkaság ilyen filmről olvasni. Köszönöm. 🙂
Valahogy mély perverzitással vonzódom az ilyen alkotásokhoz. Kár, hogy kevesen reflektálnak rájuk.