Arany János

Arany János

Arany János a 19. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Költészete kiindulási alap az utána alkotó költőknek.

Tartalomjegyzék

Népies-nemzeti irányzat

Élete

Iskolái

Színészi próbálkozásai

Elbeszélő költeményei

Arany és Petőfi barátsága

Írói pályája és élete a szabadságharc leverése után

A lírikus Arany

Balladái

Tudományos munkássága

Őszikék

Emlékezete, jelentősége

A népies-nemzeti irányzat a magyar irodalomban

Az irányzat lényegét meghatározta a nemzeti politika. A világosi fegyverletétel előtt költőink, köztük Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály arra törekedtek, hogy a nép számára is elérhetővé tegyék az irodalmat. Röviden így fogalmazhatnánk meg a lényegét: „a népről, a népnek, a nép nyelvén”. A reformkor uralkodó stílusirányzata a romantika, amely mellett újra felfedezik a népköltészetet. Ezeket a műveket beintegrálják saját műveikbe, így pl. Petőfi népies műdalait nagy sikerrel énekelték (pl. Befordultam a konyhára …)

A nemzet létének feltétele az anyanyelv fenntartása, ezáltal az irodalmi művek írása, a művészetek nemzeti nyelven történő terjesztése.

Arany János élete

Két szóval lehetne jellemezni: egyszerű, sokat adó.

Arany János élete jelentős a magyar irodalom szempontjából. Személyisége visszahúzódó, csendes, de intellektuálisan magas fokúan művelt, határozott, és kitartó volt.

Származása, gyermekkora

„Szülőhelyem, Szalonta,

Nem szült engem szalonba;

Azért járok naponta

Kunyhóba és vadonba.”

Arany János 1882. március 2-án született, Romániában, Bihar megyében, Nagyszalontán.

Apja: Arany György.

Anyja: Megyeri Sára.

Testvérei: 10-en voltak testvérek, de mire a kisfiú Arany megszületett, csak egy lánytestvére maradt életben, a többi testvére fiatalon meghaltak.

Kisnemesi családból származott. Apja családja birtokot kapott Bocskai Istvántól.

Szülei féltőn óvják őt, igyekeznek mindent megteremteni ahhoz, hogy felnőjön. Apjától tanul írni, hamuba rajzolja a betűket. Tőle hall a Nagyszalonta környékén élő Toldi családról. Mire iskolába kerül, ismeri a betűket.

Csonka torony Nagyszalontán

Csonka torony Nagyszalontán

Arany János családja

Arany Jánost Nagyszalontán aljegyzővé, majd jegyzővé nevezték ki. Megismerte Ercsey Juliannát, aki később a felesége lett 1840-ben. Családot alapítottak, s 1841-ben megszületett Juliska leányuk, majd László fia 1844-ben.

1865-ben Juliska lánya meghalt, amely Arany költészetét negatívan befolyásolta. Sokáig nem írt.

Arany László költőként, népmesegyűjtőként lett ismert.

Arany János iskolái

Arany János az iskolaéveit Nagyszalontán kezdte, majd a Debreceni Kollégiumba került. Arany János saját szavaival magát „öntanulónak” nevezte, aki saját ízlése és lehetőségei szerint olvasott, tanult. Szülei anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy fiukat tovább taníttassák, ezért „ideiglenes tanítónak” ment Kisújszállásra. Ekkor tanult meg németül és franciául. Török Pál, az esperes felajánlotta neki a könyvtárát az önművelésre. Így „olvastam éjjel-nappal, ha hivatalom engedte”. Néhány hónapig újra Debrecenben tanul, majd 1836 telén otthagyja, hogy más utakat próbáljon ki.

Színészi próbálkozásai

Debrecenben beállt vándorszínésznek, hogy kipróbálja a színészmesterséget. Először Nagykárolyba mentek, majd Máramarosszigeten szerepeltek. Egy éjjel álmot látott Arany János, s hazatért. Apja elvesztette a szeme világát, édesanyja rá pár hétre meghalt. Ekkor határozta el, hogy otthon marad Nagyszalontán.

Arany János elbeszélő költeményei

Költőként Arany János „Az elveszett alkotmány” című elbeszélő költeményével lett ismert 1845-ben. A művet elolvashatják itt: mek.oszk

Ennek előzménye az volt, hogy debreceni osztálytársa, Szilágyi István Nagyszalontán lett iskolaigazgató. Ő biztatta Arany Jánost arra, hogy írjon, műfordításokat készítsen. Szilágyi István hatására tanult meg angolul Arany János. Így fordította le Shakespeare: Szentivánéji álom című színművét.

1845-ben a Kisfaludy Társaság pályázatot írt ki szatírikus eposz írására. Arany János megnyerte a pályázatot, de jól megkritizálták a művét. Elhatározta, hogy legközelebb kiköszörüli a csorbát, amelyre hamarosan lehetőséget is kapott.

1846-ban új pályázatot írtak ki:

„Készíttessék költői beszély, valamely a nép ajkán élő történelmi személyről, melynek hőse Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz, stb. Forma és szellem népies legyen.”

Arany János számára a téma ideális volt, mivel Toldi Miklós alakja ismert volt Nagyszalontán, sőt gyermekkorában sokat hallott róla. Sikere osztatlan volt, sőt az országos hírnév mellett elnyerte Petőfi Sándor barátságát is.

A Toldi trilógia szövegét elolvashatják itt: mek.oszk

Toldi és a toportyánok

Toldi és a toportyánok

1848-ban befejezi a Toldi estéjét, majd 1854-ben megjelenik a Toldi szerelme.

Toldi a bikával

Toldi a bikával

Attila, a hunok királyának alakja régóta foglalkoztatta Arany Jánost. 1851-ben már tervei között szerepelt egy róla szóló írás, amelyen még 1882-ben is dolgozott. Megírta a „Rege a csodaszarvasról” című művét. Elkezdte a „Buda halála” című eposzát, amelyet 3 részből írt meg.

Az első részben Krimhilda megöli Attilát, a 2. részben Aladár és Csaba végzetes testvérharca lett volna, a 3. rész pedig a Csaba királyfiról szóló írás. A mű elolvasható itt: mek.oszk

A mű alcíme: „Hun rege” is mutatja, hogy Arany hosszú lélegzetűre tervezte ezt a művet.

Célja az volt, hogy megmutassa: egy erős birodalom létének alapja az összefogás, a meggondolt cselekedetek sorozata. Ha ezek nem valósulnak meg, akkor bukás lesz a vége.

A műről írták

Sőtér István:

„A Buda halála a nemzeti történelem vereségeinek, a Mohácstól Világosig vonuló katasztrófa-sorozatnak mítoszi értelmezése…/mindvégig fennáll benne a végzet elkerülésének lehetősége, de a veszedelmet senki sem érzi át, senki sem tesz ellene. Etele még a befejezésben is jogosnak véli tettét.”

Riedl Frigyes:

„Az egész mű azt az illúziót kelti bennünk, hogy egykorú hegedűs szerzeménye is lehetne.”

Ady Endre így szól 1911-ben „Strófák Buda haláláról” címmel:

„A ballada Shakespeare-je talán egyetlen hatalmas balladát írt, s ez a balladai szabályoktól eltért ballada: a Buda halála.”

Arany János és Petőfi Sándor barátsága

Petőfi Sándor kezdeményezésére jött létre a barátságuk, miután elolvasta a Toldi kéziratát.

Arany János és Petőfi Sándor, Nagyszalonta, Csonka torony

Arany János és Petőfi Sándor, Nagyszalonta, Csonka torony

Prózai, illetve verses levélben fejezte ki csodálatát a művel és a költővel kapcsolatban. Ugyanakkor társat keresett ahhoz, hogy irodalmi programját kiterjessze politikaivá. Ez azt jelentette, hogy a népet a költészet tárgyává kell tenni:

„Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá. Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. Ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokallta már látni, mint mártírkodnak milliók … Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát! …”

Arany János Szilágyi Istvánhoz szóló levelében így ír a népköltő feladatáról:

„a népköltő feladat nem az, hogy elvegyüljön a durva nép között: hanem hogy tanulja meg a legfensőbb költői szépségeket is a népnek élvezhető alakban adni elé.”

Később barátságuk kiteljesedésével a két család is összebarátkozott. Amikor Petőfi megnősült, Szendrey Júliával többször is ellátogattak Arany Jánosékhoz.

Sajátos hangvételű leveleik fennmaradtak az utókor számára, hirdetvén a magyar irodalom egyik legszebb költőbarátságát: mek.oszk

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Arany János nemzetőrként, Petőfi honvéd őrnagyként vesz részt. Persze verseiket is olvashatjuk ebből az időszakból.

A szabadságharc leverése, barátja elvesztése nagyon megviseli Arany Jánost.

Írói pályája és élete a szabadságharc leverése után

1851-ben Geszten, a Tisza-családnál lesz nevelő Arany János. Tisza Domokos tanítása gyümölcsöző volt, hisz tanítványát rá tudta venni a tanulásra, a fiú szépen fejlődött. Hozzá írta a Domokos napra című költeményét.

„Midőn szüleid és mind akik szeretünk
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
Midőn kedvedért a – bár hiános – család
Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?…

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.
Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.
Szégyen a lantra, mely költött érdem által
Meggyaláztatni és gyalázni nem átall;
Minél édesb, annál émelygősb csemege –
Annál undoritóbb, minél szebb éneke.

Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek:
Állasz még küszöbén ifjú életednek;
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
– Annyi más futónak nehéz – akadályát.
Áldjad Istent, hanem óvakodj’, amivel
Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifju… poharam cseng érted! –
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.

Szeressed hazádat… Oh, a honszerelem
Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
Magadban keressed az édes jutalmat.
Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
Keresztje elég van, – de maga viseli.

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet,
Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
Serdülj, kedves ifju – habzó kelyhem dagad –
A haza igényel munkás, hű fiakat.

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,
Néked a szelíd lant tisztessége jutna:
Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen
Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet – szégyen.
Virág a költészet… egy nép irodalma:
De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván
A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:
Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,
Van szüksége közös ápoló karokra.
Serdülj, kedves ifju – még egyszer a kelyhet! –
Nőj eléggé nagyra – betölteni helyed!”

(1851 aug. 4)

Az 50-es években Arany János zaklatott lelkivilágára magánlevelezése is utal. Ezt írja Tompa Mihálynak:

„Hanyatlani – feledtetni igen! ez van hátra. Testi és szellemi gyöngeség mind mélyebbre süllyeszt …..vannak perceim, amikor szeretnék elenyészni, megsemmisülni, csakhogy az öntudatról meneküljek. Gyulai szokta mondani: fáj az élet … nekem igazán fáj….”

A lírikus Arany

A szabadságharc után zömmel lírai költeményeket írt. Barátja és a szabadságharc leverése pesszimistává teszi őt. Arany János egyelőre nem lát kiutat a zsákutcából, amelybe a nemzet került.

Erről szól a „Koldus-ének” című verse is:

„Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott. …

Nyomorú egy élet… magamért nem bánnám,
Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;
Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:
Majd olvas belőle egykor unokátok
Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,
Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.
Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,
Korántsem gyanítva, milyen igazam van:
Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,
Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.”

A 33 éves Arany János öregnek, elveszettnek érzi magát, mikor megírja egyik legszebb versét, a „Letészem a lantot” címmel:

Ehhez hasonló témájú, és hangvételű versei még:

Évnapra, Ősszel, Családi kör, Kertben, Fiaimnak, Oh, ne nézz rám!, Visszatekintés, Évek, ti még jövendő évek… stb.

1851-től Nagykőrösön magyartanár lesz Arany János.

Tolnai Lajos, az egykori tanítvány így emlékszik vissza:

„Ez a gimnázium … olyan fényes tanári kart, … Koronája … Arany János volt.  …. A latin nyelvet és a magyar irodalmat tanította. Nem volt élénk pedagógus, de rendszerető, sőt szigorú, ki a legkisebb helytelenséget sem tűrte el szó nélkül. …. imádtuk. Nem beszélt, nem magyarázott feleslegesen, semmi népszerűséget nem hajhászott; … Mégis lestük, és boldogok voltunk, mikor az ő órája következett. Volt kissé parasztos arcában valami megnyerő jóság. Az a örvény volt nálunk, hogy az ő tantárgyát becsületbeli dolognak tartotta mindenki lehetőleg megtanulni.”

Itt fejezi be „A nagyidai cigányok” című komikus eposzát (1857): mek.niif

Ezután a „Bolond Istók” következett: mek.niif

A nagykőrösi évek kiemelkedő verse „A lejtőn” című.

„Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom,
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a multakon.
Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, – oly zöldellő
Oly derült most az egész.

Boldog évek! – ha ugyan ti
Boldogabban folytatok, –
Multam zöld virányos hanti!
Hadd merengek rajtatok.
Bár panasszal, bár sohajjal
Akkor is szám telve lőn:
Kevesebbem volt egy jajjal…
Hittel csüggtem a jövőn!

Most ez a hit… néma kétség,
S minél messzebb haladok,
Annál mélyebb a sötétség;
Vissza sem fordulhatok.
Nem magasba tör, mint másszor –
Éltem lejtős útja ez;
Mint ki éjjel vízbe gázol
S minden lépést óva tesz.

(1857)

Arany János balladái

Arany János költészetében kiemelt helyet foglalnak el a balladák. A Toldi mellett a balladák őrzik legtisztábban Arany arcát – érzése, képzelete, jellemformáló ereje, erkölcse, formai gazdagsága, költői hivatástudata e művekben jutnak legbiztosabban kifejezésre. Tökéletes balladákat a népköltészet hozott létre. A sűrítés, a tömörítés ritka művészete a ballada műfaja. Jellemzői továbbá a balladai homály, amely azt jelenti, hogy elhallgatnak eseményeket, fontos történéseket a balladai történetből, amely ezután a párbeszédből derül ki. A balladák végén meghal valaki, valamilyen tragédia történik benne. Ez a drámai vonás nagyon lényeges.

(Egy népballadánkban nem történik tragédia: „Egyszer egy királyfi” címmel, amelyet vígballadának is nevezünk.)

Gyulai Pál szerint “a ballada tragédia dalban elbeszélve”. (lírai, epikus és drámai vonások egyaránt megtalálhatók benne)

Arany János a tömörítés művésze. Balladái kivételes művészi szerkesztés darabjai. Szántszándékkal ragaszkodik a valódi népballadák jellemzőjéhez, hogy a közösség által ismert körülményeket homályban hagyja, csak céloz rájuk.

Két balladakorszakot különböztetünk meg Arany János pályáján:

  1. Nagykőrösi korszak balladái
  2. Őszikék-balladák

Korai költeményei között megtaláljuk „A varró leányok” és a „Szőke Panni” című balladákat.

A nagykőrösi korszakban keletkeztek románcos balladái közül a Mátyás anyja a legismertebb. Ezek a balladák világosabbak, nem tragikusak, ugyanakkor nyelvi gazdagság, felemelő hangulat jellemzi.

Az ún. tiszta balladák többnyire tragikusak, homályos részekkel rendelkeznek, cselekményükben a végzet drámája jelenik meg. A bűn és bűnhődés tematikája köré épülnek.

Arany ebben a korszakban főként történelmi tárgyú balladákat írt, és folytatja „A varró lányok”-ban megkezdett parasztballada témákat is. Néhány cím a nagykőrösi korszakból:

Rákócziné, A walesi bárdok, V. László, Szondi két apródja, Török Bálint, Ágnes asszony stb.

Az Őszikék-korszak balladáira jellemző a lélektani jelleg. A hősök bukásának oka a végzet, a reménytelenség és a kényszerűség. Ilyen balladák a következők:

Híd-avatás

Hídavatás

Hídavatás

Tengerihántás, Vörös Rébék, Tetemre hívás stb.

Tudományos munkássága

Arany János dolgozószobája

Arany János dolgozószobája

1860-tól Pesten él Arany János. Tagja lesz a Vörösmarty Akadémiának (MTA), valamint  Kisfaludy Társaság igazgató főtitkárának választják meg. Új munkája sokrétű, ugyanakkor felelősségteljes. Iratokat, tanulmányokat olvas, ismeretterjesztő írásokat, jegyzeteket, hozzászólásokat, beszámolókat készít. 1863-ban megválasztották az Akadémia titoknokává (főtitkárává). Ezen kívül szerkeszti a Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú című lapokat.

Műfordítások

Lánya, Juliska halála megjelenik a Toldi szerelmében is.

Ebben az időszakban fordítja le Shakespeare: Szentivánéji álom, Hamlet, János király című műveit, valamint Arisztophanész darabjait.

Őszikék

1877-ben Arany János megvált akadémiai elfoglaltságától. Így a felszabadult idejében kiteljesedhetett költészete. Gyulai Páltól kapott kapcsos könyvbe írta azokat. Ezt hívjuk Őszikék-verseknek. Ez nemcsak a verseket, de az öregkori balladáit is tartalmazza. Ezt a könyvet ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik. (Honlap: pim.hu)

Verseinek témái között a költészet megváltozott szerepéről ír a „Mindvégig” című versében.

„A lantot, a lantot
Szorítsd kebeledhez
Ha jő a halál;
Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
Bús elme talál.

Bár a szerelem s bor
Ereidben nem forr:
Ne tedd le azért;
Hát nincs örömed, hát
Nincs bánat, amit rád
Balsors keze mért?…

Hisz szép ez az élet
Fogytig, ha kiméled
Azt ami maradt;
Csak az ősz fordultán,
Leveleid hulltán
Ne kivánj nyarat.

Bár füstbe reményid, –
S egeden felényit
Sincs már fel a nap:
Ami derüs, élvezd,
Boruját meg széleszd:
Légy te vidorabb.

S ne hidd, hogy a lantnak
Ereje meglankadt:
Csak hangköre más;
Ezzel ha elégszel,
Még várhat elégszer
Dalban vidulás.

Tárgy künn, s temagadban –
És érzelem, az van,
Míg dobban a szív;
S új eszme ha pezsdűl;
Ne vonakodj restűl
Mikor a lant hív.

Van hallgatód? nincsen?
Te mondd, ahogy isten
Adta mondanod,
Bár puszta kopáron
– Mint tücsöké nyáron –
Vész is ki dalod.

(1877. július 24.)

Az idős költő felidézi gyermekkori emlékeit „A tölgyek alatt” című versében:

Összegző verse az „Epilógus”:


Lírai költeményei még ebből a korszakból:
Az elkésett, Tamburás öregúr, Vásárban, A lepke, Ex tenebris, Sejtelem stb.
Kései balladáiról fentebb olvashattak már az Arany János balladái linken.

Arany János halála

Egy szeles, októberi napon séta közben megfázott, majd 1882. október 22-én meghalt. Halála nemzeti gyásznap volt. Sokan írtak róla, hozzá verset.

Emlékezete, irodalmi jelentősége

Arany János festményen

Arany János festményen

Arany János már életében hatalmas ismertségre tett szert, de neki is voltak „jóakarói”.
1879-től kötelező olvasmány lett a Toldi.
Jelentősége abban áll, hogy költészetével, nyelvi kifejező eszközeivel, magyarságának megőrzésével példát mutatott a következő költőnemzedékeknek.
Arany népiesség-elmélete a nemzeti irodalom előszobájának tekintette népies irodalmat. A nemzeti irodalomhoz pedig a világirodalomból táplálkozik. Példának tekinti Homérosz, Shakespeare alkotásait. A népköltészetet az irodalom megújításához használja fel, s ugyanígy tekinti a régi magyar költészetet is.

Képforrás:

Földesi Magdolna magánarchívum

Forrás:

Arany János (Összeállította Dr. Margócsy Klára)

Nagyjaink sorozat Tóth Könyvkereskedés Kft. 1997.

A magyar irodalom története 4. kötet

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. évi kiadás változatlan lenyomata

Arany János balladái

Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1985.

A szerkesztő ajánlja, olvasd el Te is!

Széchenyi István

Kossuth Lajos

Tartuffe

Szentendrei Skanzen

Szarvasi Arborétum

Reméljük, tudtunk segíteni.

További szép napot kíván az FK-Tudás szerkesztősége!

Tetszik a téma? Ossza meg ismerőseivel:

Nem az okos, aki sokat beszél. (orosz közmondás)
A tudás hatalom. (Sir Francis Bacon)

Advertisement

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.