Mária Terézia

A Habsburg házból származó Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő volt, 1740 és 1780 között magyar és cseh királynő, a felvilágosult abszolutizmus kiemelkedő alakja.

Tartalomjegyzék:

Élete
Gyermekei
Trónra kerülése
Intézkedései
Címei
További információk és érdekességek

Mária Terézia élete

Mária Terézia fiatalon

Mária Terézia, teljes nevén Erzherzogin Maria Theresia Amalia Walpurga von Österreich 1717. május 13-án született Bécsben. Édesapja VI. Károly német-római császár (II. Károly néven cseh, III. Károly néven magyar király), édesanyja pedig Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnő, császárné volt.

Mária Teréziát királynőnek nevelték. A németen kívül kitűnően beszélt és írt francia, spanyol és latin nyelven is, érdeklődése pedig leginkább a történelem és a földrajz felé irányult.

A házaspárnak négy gyermeke született, Lipót János főherceg (csecsemőkorában elhunyt), Mária Terézia főhercegnő, Mária Anna főhercegnő (Károly Sándor lotaringiai herceg felesége) és Mária Amália főhercegnő (gyermekkorában meghalt).

Mária Terézia Bécsben halt meg 1780. november 29-én, 63 évesen. Legendák szerint halálát egy ló okozta, amellyel szexuális kapcsolatot létesített, ám Mária Terézia nagyon erkölcsös, hívő életet élt, így ez a szóbeszéd nem állja meg helyét. Élete utolsó éveiben szíve egyre gyengébb volt, fulladásos rohamok kínozták, majd vízkórba esett, s így érte a halál.

A magyar és cseh trónon fia, II. József követte, aki nem fogadta el a magyar alkotmányt, ezért nem koronáztatta meg magát, így „kalapos királyként” is ismerhetjük.

Mária Terézia gyermekei

Mária Terézia Lotaringiai Ferenc István herceghez (később I. Ferenc német-római császár) ment feleségül 1736. február 12-én. A Habsburg-Lotaringiai-ház 16 gyermekükkel jött létre, akik név szerint:

Mária Terézia fia, II. József

– Mária Erzsébet Amália (gyermekkorában meghalt),

– Mária Anna Jozefa (egy klagenfurti kolostorba vonult vissza betegsége miatt),

– Mária Karolina Ernesztina (gyermekkorában meghalt),

– József Benedek Ágost (később II. József német-római császár, magyar és cseh király),

– Mária Krisztina (férje Albert Kázmér szász-tescheni herceg),

– Mária Erzsébet (XV. Lajos feleségéül szánták, de egy innsbrucki kolostorba vonult vissza betegsége miatt),

– Károly József Emánuel (fiatalkorában meghalt),

– Mária Amália (férje I. Ferdinánd pármai herceg),

– Péter Lipót József (később I. Lipót néven toszkánai nagyherceg, majd II. Lipót néven német-római császár, magyar és cseh király),

– Mária Karolina (születésekor meghalt),

– Mária Johanna Gabriella (IV. Ferdinánd jegyese volt, de az esküvő előtt meghalt),

– Mária Jozefa (később ő volt IV. Ferdinánd jegyese, de az esküvő előtt ő is meghalt),

– Mária Karolina Lujza (végül ő ment feleségül IV. Ferdinándhoz, aki később I. Ferdinánd néven nápoly-szicíliai király lett, így Mária Karolina Lujza Nápoly és Szicília királynője lett),

– Ferdinánd Károly Antal (Lombardia főkormányzója volt, később feleségül vette Estei Mária Beatrix Ricarda modenai hercegnőt, s megalapította a Habsburg-Lotaringiai-ház Este-Modenai ágát),

– Miksa Ferenc (püspök, érsek, kölni választófejedelem és a Német Lovagrend nagymestere).

Mária Terézia trónra kerülése

Mivel Mária Terézia szüleinek nem volt fiúörököse, IV. Károly a Pragmatica Sanctióval (1723) biztosította lánya számára a trónt, ugyanis amellett, hogy kimondta a Habsburg Birodalom feloszthatatlanságát, a nőági örökösödést is törvényesítette. Az európai hatalmak ezt számos nemzetközi szerződésben is elismerték, ennek ellenére IV. Károly halála (1740. október 20.) után az osztrák örökség megszerzéséért komoly háborúk indultak.

A porosz király, II. Frigyes hadüzenet nélkül indított támadást a Habsburgok ellen, a franciák és a spanyolok pedig felosztani tervezték a Habsburg területeket. Az 1740-1748-ig tartó Ausztria elleni háborúba Bajorország és Szászország is bekapcsolódott. Ausztria elveszítette Sziléziát és hatalmas boszniai, szerbiai, valamint havasföldi területeket is.

A reformországgyűlés

Mária Terézia 1741.szeptember 11-én a Pozsonyba összehívott magyar országgyűléshez fordult segítségért, hiszen tudta, hogy koronáját csak a magyar rendek közreműködésével van esélye megtartani. Bár Mária Terézia kezdetben ellenállásba ütközött, ám a gyászruhában, karján fiával megjelent királynő hatásos beszéde végül elérte célját, s a magyar nemesek úgy döntöttek, hogy kiállnak mellette (Vitam et sanguinem pro rege nostro!, azaz Életünket és vérünket királyunkért!). Cserébe érvénytelenítve lett néhány magyarellenes intézkedés, valamint törvényben rögzítették a nemesi földbirtokok adómentességét, s engedélyezték a magyar nyelvű vezényletet a hadseregben.

Az osztrák örökösödési háborúban 35 000 magyar katona harcolt.

Az ellenfelet gyengítette továbbá Károly Albert bajor választófejedelem és német-római császár 1745-ös halála. Fia, III. Miksa választófejedelem és Mária Terézia különbékét kötöttek, melynek nyomán a királynő férjét I. Ferenc néven választották német-római császárrá.

Az örökösödési háborút az aacheni békeszerződés zárta le 1748-ban, amikor Mária Terézia végre elismertette trónját, s a Habsburg nagyhatalmi státusz is fennmaradhatott, bár Szilézia nagy része porosz kézben maradt (ezt a hétéves háborúban (1756-1763) kísérelték meg visszaszerezni, sikertelenül).

Mária Terézia intézkedései

Mária Terézia címere

A háborúk után Mária Terézia hozzáláthatott a birodalom belső rendjének megszervezéséhez. Intézkedései abszolutisták voltak, ami azt jelenti, hogy a rendek összehívása nélkül, azokat kizárva, rendeleti úton hajtotta végre reformjait. Ezek a reformok a felvilágosodás jegyeit viselték magukon, a modernizációt és a fejlettebb nyugati hatalmak gazdaságának utolérését szolgálták. Jellemző volt a merkantilista gazdaságpolitika – arra törekedett, hogy a pénz kizárólagos forrását, a nemesfémet az országba vonzza, míg kiáramlását megakadályozza, minek hatására az árszínvonal és a termelés nő, míg a kamatok szintje csökken, így az iparosok profitja emelkedik. Ezt elsősorban Ausztria megerősítésére alkalmazta, uralkodása alatt a merkantilizmus az örökös tartományok javait szolgálta.

Mária Terézia egyik legfontosabb reformja az volt, hogy szétválasztotta a végrehajtóhatalmat az igazságszolgáltatástól, ennek köszönhetően pedig már nem azok ellenőrizték a törvények végrehajtását, akiknek azt végre kellett volna hajtani. 1761-ben államtanácsot állított fel, így a döntések szakmai támogatást kaphattak. A titkos udvari tanácsokat megszüntette.

Kettős vámrendszer

Mária Terézia 1754-ben állította fel a kettős vámhatárt. Az egész birodalom körül egy határ húzódott, mely a külföldi riválisoktól védte a belső ipart. A másik határt Magyarország köré húzta, mely jelentősen visszavetette a magyar ipar fejlődését. A rendelet célja a birodalom önállóvá tétele volt és az, hogy Magyarország annak felvevőpiaca legyen. A hazánkból kivitt termékekre nagyon magas vámot határoztak meg, ami abban az esetben is magas volt, ha nyersanyagot vagy mezőgazdasági terméket vittek a birodalom területén kívülre. Alacsony vámot szabtak azonban az örökös tartományokból Magyarországba érkező termékekre, valamint azokra a magyar mezőgazdasági árukra, melyeket az örökös tartományokba vittek.

Regulatio Cigarorum

Az 1761-ben kiadott rendeletben Mária Terézia megtiltotta a „cigány” elnevezést, helyette újakat vezetett be, úgymint „újlakosok”, „újmagyarok”, „újparasztok”. A cigányok egymás közötti házasságát egy 1767-ben kiadott rendeletben tiltotta meg, s elrendelte félévenkénti összeírásukat.

Madéfalvi veszedelem

A székelyek a 18. század közepére úgy érezték, hogy romlottak életkörülményeik és kiváltságaikat fokozatosan elveszítették. 1764-ben a bécsi udvar megbízta Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben két román és két székely határőrezredet. A székelyeknél ekkor telt be a pohár, uraik ellen fordultak a sorozás és a nem megfelelő körülmények miatt. Buccow tábornokot Siskovics József váltotta, aki katonáinak parancsot adott Madéfalva ágyúzására, ahol a székely képviselők tanácskoztak. Körülbelül 400 ember veszítette életét a mészárlásban, miután a székelyek tömegesen kezdtek kivándorolni Bukovinába, illetve Moldovába.

Úrbéli rendelet

Mária Terézia 1767-ben adta ki az urbáriumot, melyet szokás még úrbéli pátensnek is nevezni. Mária Terézia uralkodásának idején ugyanis sok jobbágyfelkelés volt a hatalmas jobbágyterhek miatt (hadiadó, háziadó, katonáskodás, porció , forspont, kilenced, ajándék, robot), így a királynő ezt a kérdést rendeleti úton szabályozta (miután a magyar rendek elutasították ennek rendezését). A rendeletben a földesurakkal szemben védte a jobbágyokat és azok adózóképességét. Évi egy aranyforintban szabta meg a kilencedet, s a robotot heti egy nap igás- vagy két nap kézi munkában határozta meg. Rögzítette a telekhatárokat, és bizonyos földesúri kiváltságokat évi egy-két napra átengedett a jobbágyoknak.

Ratio Educationis

Mária Terézia az 1777-ben kiadott tanügyi rendeletben az állam irányítása alá helyezte a magyar oktatásügyet, s egységesen szabályozta azt. Megteremtette a gimnáziumot, mellyel az elemi és felsőfokú oktatást kötötte össze. Bővítette az egyetemi karokat, valamint tanítóképzőket alapított.

Mária Terézia nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra, az előbb említett rendelkezéseken kívül növelte az állami iskolák számát, megkísérelte az egységes tananyag bevezetését, igyekezett gyakorlatiasabbá tenni azt. Fontosnak tartotta, hogy minden faluban legyen iskola.

A vallás is központi szerepet játszott Mária Terézia életében, buzgó katolikus volt. Az egyházat az állam hatalma alá helyezte, az ő engedélyével lehetett kihirdetni a pápai rendeleteket is. Az egyházi bíróságok hatásköre kizárólag az egyházi ügyekre korlátozódott. Szombathelyet külön egyházmegyévé tette 1777-ben. Nem szerette az eretnekeket, sem a zsidókat, utóbbiakat meg is próbálta kitiltani birodalma területéről, de ez kedvezőtlenül befolyásolta a gazdaságot, így kénytelen volt visszavonni ezt a rendelkezést.

Támogatta az egészségügyet, elrendelte az idősekről, betegekről, szegényekről és árvákról való gondoskodást. Minden faluba rendelt tanult bábát, akinek a terhes nő köteles volt bejelenteni állapotát. A leányanyáknak menhelyet biztosított.

Ahogyan elődjei, Mária Terézia is folytatta a Magyarországra való betelepítéseket, több tízezer német telepest hoztak az ország területére az államkincstár költségén, s uralkodása alatt körülbelül 400 ezer román is betelepült az országba.

A hadsereggel kapcsolatban is több újítás kapcsolódik Mária Terézia nevéhez, például állandó hadsereget állított fel a zsoldosok toborzása helyett. A csapatokat nagyobb egységekben, ezredekben tartották, s az állam gondoskodott ellátásukról. A katonák egyenruhája és gyakorlatozása is egységessé vált.

Mária Terézia címei

– Ausztria főherczege,

– Magyarország, Csehország, Horvátország, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királynője,

– Burgundia, Brabanita, Felső- és Alsó-Szilézia, Milano, Styria, Karinthia, Krajna, Mantua, Parma, Piacenza, Limburg, Luxemburg, Geldern és Württemberg herczege,

– a római szent birodalom, Burgau, Morva, Felső- és Alsó-Lausitz örgrófja,

– Svévia fejedelme,

– Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska és Artois grófja,

– Elsass tartománygrófja,

– Namur grófja,

– a vend őrgrófság, Pordedone, Salzburg és Mecheln ura,

– Lotaringia és Bar férjezett herczegasszonya,

– Etruria nagyherczegnője.

További információk és érdekességek Mária Teréziáról

Mária Terézia hatalmas szoknyában

– Magyar és cseh királynőként uralkodása 1740. október 20. – 1780. november 29-ig tartott.

– Magyar királynővé Pozsonyban koronázták 1741. június 25-én.

– Cseh királynővé Prágában koronázták 1743. május 12-én.

– Ausztria uralkodó főhercegnőjévé 1740. október 22-én koronázták, uralkodása 1740. október 20. – 1780. november 29-ig tartott.

– 1745. szeptember 13. – 1765. augusztus 18-ig volt német királyné, valamint német-római császárné.

– Azért, hogy ne legyen olyan látványos pocakjának folyamatos növekedése, illetve fogyása, hatalmas szoknyát hordott. Általa jött divatba ez a viselet és közel másfél évszázadon keresztül tartotta is magát.

– A legerősebb és legcsinosabb férfiakból szervezett testőrséget, akik számára lóbélből készíttetett óvszert, hogy ne ejthessék teherbe a bécsi leánykákat. Ha mégis gyermek fogant, vidéki asszonyokhoz helyezték el.

– Hajnali 5 órakor kelt, misékre járt, kerti sétákat tett amellett, hogy minisztereivel tanácskozott.