Petőfi Sándor           

„Petőfi nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ legjelentékenyebb költői közé tartozik”. (Arany János)
Tartalomjegyzék

Életrajza
Tanulóévei, vándorévei
Próbálkozásai a színészettel
Költői és fordítói pályafutása
Szerelmei és házassága
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt
Halála
Költészete
Filmek, művészeti alkotások
Magyar pénzen, magyar érmén
Kiadások

Petőfi Sándor életrajza

1823. január 1-jén született Kiskőrösön. (Bár az időpont vitatható, egyes források szerint a keresztelés időpontját írták a keresztlevélre. Lehet, hogy éjféltájban született meg a költő. Ilyés Gyula Petőfi Sándorról szóló könyvében arról ír, hogy annyira vézna fiúcska volt az újszülött, hogy azt hitték, nem éri meg a reggelt.)

Apja Petrovics István, anyja Hrúz Mária. Testvére Petrovics István. 

Származása, gyermekkora

Apja szláv származású, de magyarul beszélő, író, olvasó hentes, mészáros. Apai ágon ősei vándorló iparosok, mészárosok voltak. Szigorú, kemény munkát végző ember volt.

Édesanyja szlovák anyanyelvű cselédlány és mosónő. Férjével ellentétben szelíd természetű, kedves, engedékeny volt. A költő külsőleg anyjára, akaratosságát tekintve pedig apjára hasonlított.

Apjának köszönhetően jól megy sora a családnak. Amikor az anya betegeskedik, akkor dajkát vesznek fel a kisfiú mellé. 1824-ben Kiskunfélegyházára költöznek, ezt a várost tartja Petőfi szülőhelyének. Erről tanúskodik „Szülőföldemen” című verse is.

Ez az idő 1838-as árvízig tart, amikor mindenüket elviszi a víz. De nemcsak a természet győzedelmeskedik a család felett, hanem a jóhiszeműséggel visszaélő emberek. Petrovics István nagyobb összeget ad kölcsön egy rokonnak, s egyéb kezességet is vállal. A forgatókönyv egyszerű: a rokon nem tud fizetni, Petrovicsék, a kezesek elszegényednek. 

Tanulóévei, vándorévei

Petőfi Sándornak hosszú utat kell bejárnia, mire érett és elismert költővé válna. Nézzük sorban, hogyan vezet ez az út a hírnév felé.

Tanulóévek

Édesapja felismeri az iskoláztatás fontosságát. Ennek érdekében gondoskodik fia oktatásáról.

1828. május 10-én íratták be a kecskeméti evangélikus elemi iskolába. Ekkor 5 és fél éves volt a kisfiú. Három évig tanult ott, majd 1831-től Sárszentlőrincre íratták be. Itt kötött életre szóló barátságot Sass Istvánnal, aki megbízható feljegyzéseket készített róla. Két évig tanult ott, megalapozta latin tudását, kitűnt szép írásával, valamint tehetséges rajzoló is volt.

1833-ban már Pesten járt az evangélikus gimnáziumban, ahol németül folyt az oktatás. Emiatt nem ment a tanulás. 1 év múlva már a kis Sándor a piaristáknál tanul, de itt is csak kettesre teljesített. Jobb jegyet csak magyarból kapott. Pesten kezd érdeklődni a színház iránt.

1835-1838-ig Aszódon tanul, ahol Koren István tanítványa lett. Ismét jeles a tanulmányi eredménye. Itt mutatkozott meg először költői tehetsége. Ő maga így ír erről:

„Itt kezdtem verseket csinálni,

Itt voltam először szerelmes,

Itt akartam először színésszé lenni.”

Négy hónapra rá bízzák az iskolai könyvtárat, ahol szinte szívja magába Ovidius, Horatius költeményeit. Latinul olvassa a római történelem könyvet, németül a a magyar történelmet. Versei elismertté tették tanárai és diáktársai előtt. Koren István vele íratja meg az iskolai búcsúverset, amely 54 soros, hexameteres vers volt. (Búcsúzás)

Aszódról Selmecbányára kerül, itt ismerkedik meg jobban a magyar irodalommal. Csokonai Vitéz Mihály és Vörösmarty Mihály versei iránt érdeklődik különösen. Nagyobb társaitól hall a kuruc korról, a Martinovics-féle összeesküvésről. Tanulmányait bukás miatt nem fejezi be, erre apja nem támogatja tovább.

Vándorévei

Miután a színházat otthagyja, útja elviszi Székesfehérvárra, majd Ostffyasszonyfára, ahol házitanító lesz Salkovics Péter földmérnök házában. Itt ismerkedik meg, és köt örök barátságot Orlay Petrich Somával. Ő ír a költőről később életrajzot, illetve festi le őt.

1839-ben felcsap katonának Sopronban. Ott is verseket olvas, illetve ír. Miután a csapata Grazba gyalogol, a gyenge fizikumú költő beteg lesz, kórházba kerül. 1841-ben leszerelik. Nem találja helyét, végül Pápára megy. Kis ideig a pápai kollégiumba jár, majd tovább megy. Pozsony, Győr, Pest, Dunavecse, Pest, Selmecbánya, Dunavecse, Ozora. Dunavecsén éri a sokkhatás, apja azt szeretné, ha mészáros lenne.

A pápai kollégiumban

1841-től ismét Pápán tanul, kiemelkedő munkát végez az önképzőkörben is. Saját költeményeit többször is előadja. A tudós Tarczy Lajos professzor egyengeti útját a kollégiumban. Még tanítványt is szerez neki, hogy kosztot és pár forintot kaphasson havonta. Pápán Jókai Mórban lelki és eszmei barátra lel, mivel mindketten a forradalmi gondolatok hívei. Orlay Petrics Soma is Pápán tanul. Nagyon tisztelték egymást. Petőfi olvassa Schiller, Heine, Lenau műveit, s németről magyarra fordítja azokat. 1842-ben sikeres költőként tartják számon, megjelenik „A borozó” című verse május 22-én az Atheneum folyóiratban.

A BOROZÓ                        

Gondüző borocska mellett

 Vígan illan életem;

 Gondüző borocska mellett,

 Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,

 Hogy csak a bor istene,

 Akit én imádok, aki

 E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében

 Füttyentek rád, zord világ!

 Szívemet hol annyi kínnak

 Skorpiói szaggaták.

Bor tanítja húrjaimra

 Csalni nyájas éneket;

 Bor tanítja elfeledni,

 Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől

 A halál ha űzni jő:

 Még egy korty – s nevetve dűlök

 Jégöledbe, temető!

Pápa, 1842. április

Nyáron Komáromban vendégeskedik Jókaiéknál. Ezután tovább vándorol, mint az egyszeri legény a népmesékben: Dunavecse, Pest, Mezőberény, Debrecen, Pápa.

Próbálkozásai a színészettel

Petőfi Sándor művészi hajlamai, érdeklődése a színészet iránt korán megjelenik. Többször nekifut abban a reményben, hátha híres lesz. Ez bizonyos mértékig tévút, de fejlődésénak fontos szakasza, míg költővé érik.

Első próbálkozása a színészettel

Selmecbányán egy színi társulat hatására Petőfi egyre jobban érdeklődik a színészet iránt. Itt értettem meg a fiatal fiú, hogy az ő útja csak a művészet felé vezethet.

Selmecbányáról Pestre megy, a Nemzeti Színháznál statiszta lesz Rónai álnéven.

„Statiszta voltam a Nemzeti Színháznál, s hordtam a színpadra a székeket, és a pamlagokat, s a színészek parancsára kocsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért”. (Úti jegyzetek)

Ez a statisztaság azt jelentette akkoriban, hogy színházi szolga lett. Szívesen végezte a „kulimunkát”, hiszen mint már írtam, „koravén” gondolkodásával felfogta, hogy a színészethez az út az alantasnak látszó színházi munkákon keresztül vezet az út. Akkoriban nem volt színészképző iskola, s a kor legnagyobb színészei, köztük Egressy Gábor is az alján kezdte a ranglétrának. Ugyanakkor nemcsak székeket tologatott, mivel a színészek munkáját is figyelemmel kísérhette. Színpadi és dramaturgiai képzésen vehetett részt azáltal, hogy élőben láthatta a próbákat, hallhatta a nyilvános felolvasásokat, használhatta a könyvtárat, közelről láthatta a kor legjobb színészeit, Egressyt és Megyeri Károlyt, meg a többieket. Sőt olykor a színpadi néma tömegjelenetekben is részt vehetett. Láthatta Bajza Józseffel és Vörösmarty Mihályt. Ezek a kapcsolatok később jól fognak neki jönni. 

Második próbálkozása a színészettel: mint vándorszínész

Dunavecséről Pestre megy, de semmi megfelelőt nem talál. Ezért Balatonfüred felé gyalogol, átkel a Balatonon, Somogyon, Veszprémen keresztül Tolnába jut, Ozorára. Ott felcsap „Thália papjai” közé.  Erről szól a „Levélféle egy szinész barátomhoz” című verse.

LEVÉL EGY SZÍNÉSZ BARÁTOMHOZ

(részlet)

„… Az ajtót ekkor megnyitá egy ur;

 Volt bennem annyi emberismeret,

 Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész.

 Fején kalapja nagybecsű vala,

 Mert Elizéus prófétával az

 Rokonságban volt… tudnillik: kopasz.

 Kabátja új, a nadrág régi rongy,

 És lábát csizma helytt cipő födé,

 Alkalmasint amelyben szerepelt.

 “Thalia papja?” kérdém. – “Az vagyok;

 Talán ön is?” – “Még eddig nem.” – “Tehát

 Jövőben? fölség…” – “Azt sem mondhatom.”

 Vágtam szavába; ámde ő rohant,

 S vezette gyorsan az igazgatót.

 Fehér köpenyben az igazgató

 Jött üdvezelni engem nyájasan:

 “Isten hozá önt, tisztelt honfitárs!

 Lesz hát szerencsénk önhöz, édes ur?

 Imádja úgye a müvészetet?

 Ah, jóbarátom, isteni is az!

 S önnek szeméből olvasom ki, hogy

 Szinészetünknek egykor hőse lesz,

 És kürtölendik bámult nagy nevét

 A két hazának minden ajkai…

 Ebédelt már ön? itt az ételek

 Fölötte drágák, s ami több: roszak.

 Az ispán urtól őzcombot kapánk,

 A káposztából is van maradék –

 Ha meghivásom nem méltóztatik

 Elútasítni: jó ebédje lesz.”

 Igy ostromolt a jó igazgató,

 Forgatva nyelve könnyü kerekét.

 Én nem rosz kedvvel engedék neki.

 Menék ebédre, és ebéd után

 Beiktatának ünnepélyesen

 A társaságba – nem kutatva: mi

 Valék, deák-e vagy csizmadia?

 Másnap fölléptem a Peleskei

 Notáriusban. Hősleg működém

 Három szerepben, minthogy összesen

 A társaságnak csak hat tagja volt. –

 Egy ideig csak elvalék velök; …”

Másnap már szerepel is Gaal József népszerűdarabjában A peleskei nótárius című népszínművében. Három szerepet is alakított, mivel a társulat csak 6 főből állt. Ekkor indult el Petőfi a színészpályán. A társulat Ozorától Mohácsig vándorolt, majd feloszlott. Pápára visszatér, majd újra felcsap színésznek. Nehezen szánta el magát, hogy beálljon újra. Egy iskolatársának írja: „Egy borzasztó mélység előtt állok, melyet átlépnem kell, s e lépéssel talán két szívet (szülőimét) repesztek meg. S még nem tehetek máskép … színésszé kell lennem, kell, nincs semmi menedék …  a célt szemem elől soha elveszteni nem fogom. Művész és költő! Barátom, mint hevülök. De már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem leszek: aut Caesar aut nihil.” (Vagy Caesar, vagy semmi!)

1842 novemberétől 1843 januárjáig Székesfehérvárott, majd Kecskeméten játszik. Először a súgólyuk „lakója” lesz, majd inas szerepeket, később pedig komolyabbakat is bíznak rá. A feltárt dokumentumok alapján bizonyítva van, hogy Petőfi Rónai, majd Borostyán álnéven, végül Petőfi Sándorként szerepel. Jutalomjátéka Shakespeare Lear királyában a bolond szerepe. Petőfi jó szavaló és parodizáló képességgel rendelkezett, de színészként kevésbé volt tehetséges. Ezután Pozsonyba megy, ahol sajnos nem szerződtetik színészként. Az Országgyűlési Tudósítások másolásából tartotta fenn magát. Nagyon ínséges időket élt át, hiszen csak író barátai jóvoltából maradt életben (éhezett).

Ennek emlékét „Az apostol” című elbeszélő költeményében is megtaláljuk Szilveszter sorsában- életében.

Harmadszori próbálkozása a színészettel

Erdélyi országjárása után színésznek áll Debrecenben. Előtte Mezőberénybe megy, ahol egy hétig barátja,

Orlai Petrich Soma vendégszeretetét élvezi. Tessedik Lajossal indul Debrecenbe. Itt Komlóssy Ferenc a színházigazgató. Felajánl egy állást a társulatánál 1843 október elején, de csak egyszer lép fel. Mivel Petőfi nem tud énekelni, nem tudja teljeseíteni az igazgató kérését. Egy kisebb társaságnál kezd játszani. Október 10-13 között Diószegen, majd novemberben Székelyhídon játszottak. A társulat november 24-én a társaság föloszlott, így a költő visszatért Debrecenbe szegényen, betegen.

Költői és fordítói pályafutása

Petőfi erőssége az akarata, és képessége az önképzésre. Nemcsak az iskolában tanul nyelveket, de magától is. Elhatározása, hogy költő lesz, fontos felismerés részére, egyben önmegvalósításának útja.

A költő neve „Petőfi” lesz

1842-ben Pestre látogat, megkeresi Bajza Józsefet és Vörösmarty Mihályt. Álnéven, Pönögei Kis Pál mutatkozik be, hogy Petőfi megbízottjaként kikérje a véleményüket a verseiről. Vörösmarty elismerően beszél „Hazámban” című verséről és költőjéről.

Vörösmarty Mihály elismerő szavai Petőfi Sándorról arra készteti a költőt, hogy addigi álneveit és persze a sajátját letegye, s 1842 karácsonyán Petrovics Sándorból Petőfi Sándor lesz, immár véglegesen. 

Fordítói pályafutása

Nagy Ignác hívásának is eleget tesz Pesten. A Kisfaludy_Társaság Külföldi Regénytára számára fordít és a tiszteletdíjából él. Lefordította németről magyarra Charles Bernard A negyven éves hölgy című regényét. (Nálunk „A koros hölgy” címen jelent meg.) Ezen kívül James: Robin Hood című regényét is lefordította. 3 hét alatt 900 oldalt! Mezőberény ben 10 napot tölt Orlay Petrics Sománál, majd Debrecenbe megy újra színészkedni.

Nyomor Debrecenben

Betegen érkezik Debrecenbe. Pákh Albert barátja támogatja. Ennek az 1843-44-es télnek emlékét őrzi az „Egy telem Debrecenben” című verse. Itt írja verseit egy kis füzetbe (78 db-ot), hideg szobában fagyoskodik, képzi magát, franciául tanul. 1844 februárjában Pestre indul, farkasordító hidegben.

EGY TELEM DEBRECENBEN                           

Hej, Debrecen,

 Ha rád emlékezem!…

 Sokat szenvedtem én tebenned,

 És mindamellett

 Oly jól esik nekem,

 Ha rád emlékezem, –

Pápista nem vagyok.

 És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok.

 Jó, hogy az embernek csontfoga van,

 Ezt bölcsen rendelék az istenek,

 Mert hogyha vas lett volna a fogam,

 A rozsda ette volna meg.

Aztán a télnek kellő közepében

 Kifogya szépen

 A fűtőszalmám,

 S hideg szobában alvám.

 Ha fölvevém kopott gubám,

 Elmondhatám,

 Mint a cigány, ki a hálóból néze ki:

 “Juj, be hideg van odaki’!”

S az volt derék,

 Ha verselék!

 Ujjam megdermedt a hidegben,

 És ekkor mire vetemedtem?

 Hát mit tehettem egyebet?

 Égő pipám

 Szorítgatám,

 Míg a fagy végre engedett.

Ez ínségben csak az vigasztala,

 Hogy ennél már nagyobb inségem is vala.

Pest, 1844. július-augusztus

Biztos írói állás Pesten

Pesten kiadót keres verseinek, de nem sok sikerrel. Egyedül Vörösmarty hallgatja meg érdemben, s az ő ajánlásával a Nemzeti Kör segítségével publikálhatja költeményeit. Sőt, állást kap a Pesti Divatlapnál 1844. július 1-től, segédszerkesztő lesz. A lapot Vahot Imre szerkeszti, egy Kossuthot támogató hazafi. Petőfi örömmel fogadja el az állást. Két hónapot Dunavecsén tölt a szüleinél. Végleg búcsút mond a színészetnek. Erről tanúskodik a „Bucsu a színészettől” című verse.

A „költészeti forradalom”

Mivel sokat látott, tehetségben sem volt hiánya, Petőfi széles látóköre, sokszínű élményanyaga, erős egyénisége miatt magas hivatástudattal rendelkezett. Lázadó természete, ugyanakkor közvetlen modora, a konvenciók elleni tiltakozása nagyon fontos tulajdonsága. A 30-as évek végén, a 40-es évek elején egyre nagyobb az érdeklődés a népköltészet iránt. Petőfi sajátos népies műdalain a népdalgyűjtők hatása érzékelhető, ugyanakkor nem utánozza a népdalokat. Teljesen át tudja adni a népies szemléletet, hiszen ő is a nép fia. Ilyen versei

A virágnak megtiltani nem lehet, Temetésre szól az ének, Befordultam a konyhára , Alku, Fürdik a holdvilág … stb.

Ebben az időszakban írja tájleíró verseit: Az Alföld, A Tisza, A puszta télen, Kis-Kunság … stb.

1844-ben két nagyon fontos művet írt:

A helység kalapácsa és a János vitéz című elbeszélő költeményeket.

A népköltészet hatása egyértelműen megfigyelhető a János vitézben: népnyelv gazdagsága, népi élet, népmesei elemek. Megjelenik benne a nép felemelkedésének vágya és reménye is. Ez a szemléletváltás nagyon fontos, mivel Petőfi megtalálta azokat az embereket, akik ugyanígy gondolkodtak a néppel kapcsolatban.

A művet Jankovics Marcell készítette el rajzfilmben:

Íme, egy 1938-as zenés filmváltozat a KINO film jóvoltából, régi színészekkel. Rendezte: Gaál Béla.

Szerelmei és házassága

A költői válság és a szerelmek időszaka

Petőfi élete nyugodtan telik, megtalálta a helyét a Pesti Divatlapnál. Barátai: Pálffy Albert, Vachott Sándor, Egressy Gábor, Pákh Albert stb. adtak szavára. A Pillwax kávéházban az ifjúság körében hangadó szerepet töltött be. Sikeres időszakot tudhat magáénak. A szerelem sem kerüli el, megismerkedik Csapó Etelkével, Vahott Sándor sógornőjével. Etelke még csak 15 éves, de sajnos a lány meghal. 1845 áprilisának elején felső-magyarországi útra indul, szekéren. Lelkesen fogadják Eperjesen, Késmárkon, Rimaszombatban. Megfordul Lőcsén, Iglón, Rozsnyón, Losoncon, majd Fülek, Gács, Salgó, Somoskő … stb. következik. Visszatér Pestre, majd megjelennek „Úti jegyzetek” címmel írásai erről a körútról.

1845-ben megismeri Mednyánszky Bertát, akit elvenne feleségül, de kosarat kap. A „Szerelem gyöngyei” ciklus őrzi szerelmi csalódásait. Eközben az ellentábora is nőtt, összefonódva az irodalmi kritikusokkal. Ennek következménye az volt, hogy bajtársai, barátai elfordultak tőle. Sokat utazik. 1846 elején a Nemzeti Színházhoz beadja a „Tigris és hiéna” című művét, amelyet ugyan elfogadnak, de nem akarják előadni. Regényén, A hóhér kötelén dolgozik. 1846-tól az Életképek pozitív véleményt közöl műveiről. A Felhők című ciklus 66 verset tartalmaz, melyekben többféle érzés jelenik meg. 

A Tízek Társasága

Megszervezi a Tízek Társaságát 1846-ban. Tagjai voltak: Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Jókai Mór, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán, Kerényi Frigyes. Mi az, ami összekötötte ez ifjakat? Egy nézetet vallottak: össze kell fogni a szerkesztők és kiadók önkénye ellen. Francia, német, angol írók, költők műveit olvasták, Eredetileg „romantikai iskolának” szánta, lapot akartak indítani Pesti füzetek címmel, de a cenzúra nem engedélyezte. Azt gondolták, hogy politikai szerveződést akarnak indítani. Ekkor már egyre ismertebbé válnak a Tízek Társasága tagjai.

Tompa, Kerényi, Lisznyai verseskötetei, Obernyik Károly Főúr és pór drámája, Pákh Albert humoros írása, Pálffy Albert és Jókai regényei, stb. A szellemi hatalom átvételt készítették elő.

Petőfi francia imádata abban az időben nem ismert határokat. A francia forradalmak történte mindennapos olvasmánya volt. A Tízek Társasága felbomlott 1847-ben, ugyanakkor újra összetalálkoznak Március-15-én.

Megismerkedése és házassága Szendrey Júliával, költészetének fénykora

Akkoriban utazott Nagykárolyba, ahol Teleki Sándor gróffal találkozott, akit barátjának mondhatott. 1846. szeptember 8-án Erdődön megyebált rendeztek, itt ismerte meg Szendrey Júliat. Szerelmük kibontakozott, bár egy darabig nem találkoztak. Egy hamis hír hatására Petőfi megkéri Prielle Kornélia kezét, de a házasságból nem lett semmi. 1846 novemberében megírja a „Reszket a bokor, mert …” című versét. 1847. szeptember 8-án házasodnak össze, a mézesheteiket Koltón, a Teleki-kastélyban töltik. (Koltói kastély) Onnan Nagyszalontára mennek, Arany Jánosékhoz. (Szeptember végén, Elértem, amit ember érhet el, Menny és föld stb.)

Júlia jó felesége volt Petőfi Sándornak. Ő is foglalkozott a költészettel, ismerte ennek az életformának a mibenlétét. Nadrágban járt, verseket írt. Ő fordította le Andersen meséit abban az időben, amelyek 1856-ban jelentek meg először nyomtatásban először Magyarországon. A március 15-i események során támogatta férjét, akkor már terhes volt fiukkal, Petőfi_Zoltánnal, aki 1848. december 15-én született meg.

Miután Petőfi Sándor a szabadságharcba ment harcolni, utoljára Tordan látta, majd csak a férje halálhírét közölték vele. 1850-ben feleségül vette Horváth Árpád történész, amellyel kivívták Arany János és a közvélemény haragját. Sokan elfordultak tőle, a költőbarát is. Budapesten, a Kerepesi temetőben nyugszik. Sírján a felirat: Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia. Halálakor ezt mondta a mellette lévő atyának: “Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon, s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk.”

Arany János barátsága

1847 februárjában olvassa Arany János művét, a Toldit. Levelet ír a költőnek, s a magyar irodalom legszebb barátsága születik meg. Közös eszmét is találnak: uralkodóvá tenni a népet a költészetben. Tompával és Arannyal népköltői triumvirátust hoznak létre.

Petőfi: Arany Jánoshoz                                

TOLDI írójához elküldöm lelkemet

 Meleg kézfogásra, forró ölelésre!…

 Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,

 S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.

Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:

 Nem tehetek róla… te gyujtottad ugy fel!

 Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi

 Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?

Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt

 Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.

 Más csak levelenként kapja a borostyánt,

 S neked rögtön egész koszorút kell adni.

Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?

 Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.

 Az iskolákban nem tanulni, hiába,

 Ilyet… a természet tanított tégedet.

Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű,

 De oly tiszta is, mint a puszták harangja,

 Melynek csengése a rónákon keresztűl

 Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.

S ez az igaz költő, ki a nép ajkára

 Hullatja keblének mennyei mannáját.

 A szegény nép! olyan felhős láthatára,

 S felhők közt kék eget csak néhanapján lát.

Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más,

 Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,

 Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás,

 Egy édes álom a kemény nyoszolyára! –

Ezen gondolatok elmém környékezték,

 Midőn a költői szent hegyre jövék fel;

 Mit én nem egészen dicstelenül kezdék,

 Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!

Pest, 1847. február

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt

1846-tól egyre több forradalmi verse jelenik meg: A nép nevében, Egy gondolat bánt, stb.

1848 elején forradalmi hullám járta be Európát, míg 1848. Március 15-én elér Pestre és kitör a forradalom. A Nemzeti dal mint a magyar  Marseillaise vonult be a köztudatba. A Nemzeti dalt több nyelvre lefordították, dallamot írtak hozzá, s az egyik legnépszerűbb költemény volt abban az időben, szerzőjével együtt. Petőfi a köztársaság eszméjéért rajongott, miközben ellene politikai hadjárat kezdődött. Júniusban képviselőnek jelöltette magát, de megbukott. Több költőtársával nézeteltérése támadt, köztük Jókaival, Vörösmartyval. Nyáron befejezi Az apostol című költeményét, majd megírja az Esélyegyenlőségi Társulat kiáltványát: „Talpra legények! Ha most föl nem keltek, fekünni fogtok a világ végéig. ..föl, polgárok, föl küzdeni életre-halálra.”

Beáll katonának, de vissza kell térnie Pestre. Közben feleségéről is gondoskodnia kell. Távol marad a harctértől, gyávának nevezik. Bem József erdélyi hadseregében szolgál, ahol Bem és tisztjei és a katonatársak is örültek neki. Részt vett a Vízakna és Déva közti csatában. Jó kapcsolatot ápolt Bem apóval, szinte apa-fiúkapcsolatot. Bem vigyázott Petőfire, bár a heves vérmérsékletű költő néha csatázott is. Debrecenbe küldik futárként a kormányhoz, majd Bem segédtisztje, majd honvéd őrnagy lett. Közben szülei egymás után haltak meg abban az időben. Apjáról írta „A vén zászlótartó” című versét. 1848-49 között többször lemondott katonai rangjáról, de 1849 júniusában Kossuth maga kérte, hogy segítsen a pesti népet fellelkesíteni és cselekvésre bírni. Később újra csatlakozott Bem seregéhez, hogy az orosz csapatokat visszaverjék. Amikor a forradalmi kormány elmenekült Pestről, ő családjával Orlayékhoz megy, ekkor keletkezik „Szörnyű idő” című verse. Júliusban Bem serege után megy, majd utoljára Fehéregyháza közelében látták. A döntő csata magyarok és oroszok között Segesvárnál történt. 

Petőfi halála

Egyes szemtanúk szerint Petőfi Sándort Fehéregyházánál leszúrta egy orosz tiszt és tömegsírba temették. Mások szemtanúk szerint fogságba esett, és Szibériába hurcolták hadifogolyként.

A bécsi császári levéltárban a következőket olvashatjuk: „Azonnal, mihelyt a felkelősereg maradványai a bekövetkezett lovassági roham után a július 31-én Segesvár mellett vívott ütközetben Héjjasfalva felé menekültek, kozákrajok keltek át Fejéregyházán és fölötte a Küküllőn is, ily módon elvágták nagyon sok menekülőnek az útját; ezeket mindjárt le is kaszabolták.”

Heydte osztrák őrnagy szerint „az alacsony termetű, vézna, sárgás bőrű, szakállas”, átszúrt mellű civil embert Petőfiként azonosították. Állítólag a holttest mellett találtak egy írást, amely Kemény Farkas jelentése volt Bemnek a hadi állásról.

A költő halála illetve elhurcolása hadifogolynak 2 táborra osztotta a találgatókat. Ez utóbbit támogatók szerint egy Morvai Ferenc nevezetű férfi expedíciót szervezett Szibériába, az ott talált Petőfi-maradványok vizsgálatára. A DNS vizsgálat valamilyen bizonyosságot adna arról, hogy Petőfi Sándor hol halt meg, esetleg új családot alapított külhonban.

Ha az ütközetben halt meg, akkor a jóslata bekövetkezett:

„Egy gondolat bánt engemet: / Ágyban, párnák közt halni meg!(…)

 Ott essem el én, /A harc mezején, /Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,(…)

 S holttestemen át / Fújó paripák / Száguldjanak a kivivott diadalra, / S ott hagyjanak engemet összetiporva.     ” (Egy gondolat bánt… )

 

Petőfi költészete

Petőfi Sándor költészetének súlya a magyar irodalomban szignifikáns. A költőnek ugyan kevés év adatott meg az írásra – mindössze 6 év -, de életműve jelentős. Versei tematikailag sokszínűek, közérdekűek, néphez közeliek. Megtalálta a hangot az emberekkel.  Közel tudta vinni hozzájuk azokat az eszméket és érzéseket, amelyek mindenkit érdekeltek, amelyeket mindenki átérzett. Halála után műveit több nyelvre lefordították, bejárták a világot. Élete és költészete egységet alkot.

Több mint 850 versét ismerjük, amelyek műfajilag is sokrétűek. Költészeti stílusa romantikus, a realista és a népies. 

Filmek, művészeti alkotások a költőről

Irodalmi művek Petőfi Sándorról

Jókai Mór: Politikai divatok (1862)

Juhász Gyula: Petőfi elmegy (színmű, 1922)

Herczeg Ferenc: A Költő és a Halál (színmű, 1923)

Szabó Lőrinc: A szökevény (színmű, 1923)

Harsányi Zsolt: Az üstökös (1932)

Illyés Gyula: Két férfi (filmregény, 1950)

Füsi József: Az aszódi diák (1953)

Illyés Gyula: Tűz vagyok (életrajzi esszé, 1964)

Novotny Gergely: Az országutak iskolája (színmű, 1973)

Filmek a költőről

Szeptember végén (1943)

Föltámadott a tenger (1952)

Kihunyt egy csillag (dokumentumfilm, 1960; Dienes András)

Illyés Gyula: Tűz vagyok (Petőfi élete, 1964)

Petőfi (1981) 6 részes tv-sorozat 

Szobrok, domborművek

Magyar pénzen, magyar érmén

50 pengő (1932 -) előoldalán, a papírpénz 1946. július 31-éig volt törvényes fizetőeszköz

10 forint (1947 -) előoldalán, a papírpénz 1993-ig volt fizetőeszköz Magyarországon

5 forint (1948 -) ezüst fémpénz, a forradalom centenáriumára

Kiadások

Petőfi Sándor összes költeményei (Pest, 1847)

Petőfi Sándor vegyes művei (I – III., Gyulai Pál, Pest, 1863)

Petőfi Sándor összes költeményei (Athenaeum, Bp., 1882) Hazai művészek rajzaival díszített képes kiadás, gazdag szövegközti képanyaggal és iniciálékkal.

Petőfi Sándor összes művei (I – VI., az első kritikai kiadás, Havas Adolf Budapest, 1892–1896)

Petőfi Sándor (Összes költeményei, Voinovich Géza, Budapest, 1921)

Petőfi Sándor Összes művei (I – VII., MTA kritikai kiadás, Budapest, 1951–1964)

Petőfi Sándor Összes művei (I – III., Magyar klasszikusok sorozat, Pándi Pál, Budapest, 1955)

Múzeumok

Petőfi Sándor Múzeum és Emlékház

Cím: Kiskőrös, Petőfi tér 5.

Telefonszám: +36/78/312-566

Nyitva: K-V 9-17 óráig

GPS koordináták: 46.620306 / 19.284435

Petőfi Irodalmi Múzeum

Honlap: pim

Cím: Budapest, Károlyi u. 16.

Telefonszám: +36/1 317-3611

Nyitva tartás: K-V 10-18 óráig.

Új Petőfi kiállítás: pim

Címe: „Ki vagyok én? … Nem mondom meg…” 

Képforrás: Petőfi Sándor szerelmei, csepel.info, magyar-irodalom.elte, csaladfa, helyitema, klauzal

Meghalt Petőfi Sándor, Petőfi Sándor, pim.hu, mixonline, Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum Kiskőrös

1848as_emlekmuvek, huns2huns.com, Az apostol, ezustermek, wikipedia

Forrás:

Fekete Sándor: Így élt a szabadságharc költője (Móra Könyvkiadó 1972.)

A magyar irodalom története 3. kötet (Akadémiai Kiadó 1965. 4. változatlan lenyomat)

mek.oszk.hu

Petőfi Sándor

5 kérdés, 5 válasz

1. Ki volt Petőfi Sándor? – A magyar irodalom egyik legnagyobb költője.

2. Milyen volt a családja? – Apja Petrovics István, hentes, mészáros, anyja Hrúz Mária cselédlány, testvére Petrovics István.

3. Mi iránt érdeklődött fiatal korában? – a színészet iránt, több-kevesebb sikerrel ki is próbálta, nagyszerű komikus volt.

4. Hogy hívták a feleségét? – Szendrey Júlia, fia Petőfi Zoltán.

5. Milyen Petőfi utóélete? – Számos nyelvre lefordították műveit, múzeum viseli a nevét, filmek, szobrok, festmények készültek róla stb.

A szerkesztő ajánlja, olvasd el te is!

Sakura

VIII. Henrik

Szent Pál

A korona hercege

Március 15

Reméljük, tudtunk segíteni.

További szép napot kíván az fk-tudas szerkesztősége.

Tetszik a téma? Ossza meg ismerőseivel: