Az Európai Unió a területi összekapcsolódás elszánt híve, amely egységes piacot alakított ki a csatlakozott tagországok között, így teremtve meg a személyek, termékek és szolgáltatások, valamint a tőke szabad áramlását. Az Európai Unió jelmondata: „Egység a sokféleségben”.
Tartalomjegyzék:
Az Európai Unió története
Az Európai Unió tagországai
Élet az Európai Unióban
Európai Parlament
Magyarország az Európai Unióban
Az Európai Unió története
A római szerződés aláírása
A II. Világháborút követően az Európai Unió elődje, az Európai Szén- és Acélközösség (másnéven Montánunió) azzal a szándékkal jött létre, hogy gátat szabjon az európai országok közt esetlegesen felmerülő újabb háborús törekvéseknek. Az alapító atyák között szerepelt Winston Churchill is, akinek meggyőződése volt, hogy az európai kontinenst megfertőző nacionalizmusnak és háborús uszításnak csak egy Európai Egyesült Államok létrejötte vethetne véget. A hat alapító tagállam (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország) által 1951-ben alapított nemzetközi szervezet alapfeladata az acél- és szénkészletek kezelése volt.
Az Európai Tanács első, 1949-es ülése adta a kiindulópontot, majd az 1955-ös Messinai konferencián résztvevők megegyezése vezetett az 1957-ben Franciaország, az NSZK, Olaszország és a Benelux államok által aláírt római szerződés elfogadásához, amely megteremtette az Európai Gazdasági Közösséget. A szervezet célja a tagországok egymással szembeni vámkötelezettségének megszüntetése, ezzel egyidejűleg a külső államokkal szembeni vámunió létrehozása, valamint a közös piac kiépítése volt. Az első nagy jelentőséggel bíró eredményt 1962-ben a mezőgazdasági termékek egyenlő árszintje jelentette.
1973-ban az arab-izraeli háborúk következtében Európában energiaválság alakult ki, és gazdasági nehézségek hátráltatták a kontinens gazdálkodását, ezért a tagországok a békés megoldás mellett tették le a voksukat, illetve közös energiapolitika bevezetéséről tárgyaltak. 1986-ban aláírták az Egységes Európai Okmányt, ami az egységes piac kialakítását szorgalmazta, hogy ezáltal oldják meg az európai integráció problémáit.
A berlini fal 1989-es leomlása után, és a hidegháború lezárását követően az Európai Közösség elsődleges célja a további bővítés, valamint az Oroszországgal fennálló kapcsolat újragondolása volt. Csakhogy az értékalapú politikát folytató, 1993-tól Európai Unió néven tovább tevékenykedő szervezet, és a szovjet gondolkodásmintát követő Oroszország közötti jelenlegi állapotok nem kecsegtetnek a kölcsönös megegyezés gondolatával, ráadásul az aktuális viszonyok miatt ez Ukrajna esetleges csatlakozását is befolyásolja. A másik megkerülhetetlen faktort Kína jelenti. Az ország az Amerikai Egyesült Államok után a második helyen álló kereskedelmi partner az Európai Unió számára, azonban az ázsiai országokban fennálló emberi jogi problémák és környezetszennyezés nehézségei ellehetetlenítik a Kínával szembeni jobb viszony kialakítását.
Az Európai Unió tagországai
EU tagországok
Az Európai Unióhoz mostanáig 28 tagország csatlakozott. Az alapító tagállamok közül Belgium számára már a két világháború közötti időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy a legelőnyösebb lépés, ha összefog a többi kisebb állammal, mivel ez az egyesülés biztosította számukra, hogy a háborúk idején a döntéshozatalok során háttérbe szoruló ország a jövőben előnyösebb pozícióba kerül. Ugyanezen megfontolásból döntött az integráció mellett a másik két kisebb állam, Hollandia és Luxemburg is. Előbbi mára a legfejlettebb Európai Uniós tagországok egyike, utóbbinak pedig fejlett ipari gazdasága alakult ki, ezáltal jelenleg kereskedelmi és pénzügyi nagyhatalomnak számít. Az ugyancsak alapító tagállamnak számító Franciaország egyrészt az 1949-ben az Amerikai Egyesült Államok vezetésével létrejött NATO-val szembeni gazdasági és politikai függetlenség érdekében, másrészt Nyugat-Németország kereskedelmi korlátozása miatt csatlakozott. Az évszázados francia-német konfliktus rendezése jelentette az európai egybeolvadási folyamat alapját, és később ennek a két országnak a tradíciói formálták az Európai Uniót, és alakították ki a működését. Németország napjainkban a tagállamok közül a legnépesebb országnak számít, az Unió polgárai közül a legtöbben a Német nyelvet beszélik. A hatodik alapító tagállam, a II. világháborúban vesztes fasiszta Olaszország célja elsősorban az ország újjáépítése és a növekedés beindítása volt, az Európai Unióhoz való csatlakozás óta pedig jelentős – bár nem egyenletes – fejlődést ért el.
1973-ban három új taggal bővült az Európai Unió. Közülük Nagy-Britannia már kezdetben is támogatta az Egyesült Európai Államok létrehozását, de akkor még nem kívánt csatlakozni, helyette az Európai Szabadkereskedelmi Társulás megalakításában vállalt szerepet, ahol hat másik nyugat-európai országgal kötött szabadkereskedelmi szövetséget. Később azonban, a sikeres európai integráció láttán az ország mégis a csatlakozás mellett döntött. Ugyanebben az évben társult az Európai Unióba Írország és Dánia is. Előbbi ennek köszönhetően azóta sikeres gazdasági fejlődésen ment keresztül, az utóbbi pedig fejlett piacgazdasággal és sokrétű jóléti rendszerrel rendelkezik.
1981-ben csatlakozott az Európai Unióhoz Görögország. Az ország a 2008-ban kialakult pénzügyi válság miatt az euróövezet tagállamainak és a Nemzetközi Valutaalap kölcsönére szorult, cserébe szigorú pénzügyi megszorításokat vállalt, ezeknek azonban csak egy részét volt képes betartani. 1986-ban két újabb állammal bővült a szervezet. Portugáliában a csatlakozás után jelentős felzárkózás kezdődött meg, azonban az ezredfordulót követően a fejlődés megrekedt, majd hanyatlásba váltott át. Spanyolországban a belépést követően jelentős gazdasági és kulturális fellendülés kezdődött, azonban a 2008-as világválság után az országban gazdasági visszaesés indult be.
1995-ben Ausztria mellett két balti-tengeri ország, Finnország és Svédország, majd 2004-ben tíz újabb ország, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország vált az Európai Unió tagjává. Később, 2007-ben Románia és Bulgária is csatlakozott, legutóbb pedig Horvátország, 2013-ban.
Élet az Európai Unióban
Támogatott oktatás
Az Európai Unióhoz tartozó országok polgárai számára szabad mozgást biztosít a szervezet működését szabályozó szerződés, így egy Európai Uniós tagország lakosa munkavállalási engedély nélkül kereshet és vállalhat munkát egy másik csatlakozott országban, illetve a munkaviszony megszűnése után is az adott államban tartózkodhat, és az ott élő emberekkel azonos bánásmódban kell részesülnie a munkavállalási feltételek, valamint minden szociális- és adókedvezmény tekintetében. A munkavállalás céljából más tagállamban tartózkodó polgár hozzátartozói közül a házastárs, a bejegyzett élettárs, a huszonegyedik életévét be nem töltött eltartott rokon, illetve eltartott szülök vagy nagyszülők is joggal élhetnek ugyanabban az országban.
Izland, Liechtenstein és Norvégia az Európai Uniónak nem, de az Európai Gazdasági Térségnek tagja, így ezen országok polgáraira ugyanazok a jogok vonatkoznak, mint egy Európai Uniós tagállam lakóira. Az Európai Unió-Svájc megállapodás okán a svájci állampolgárokra is ugyanez vonatkozik, valamint azokra az országokra is, amelyek szintén kötöttek valamilyen megállapodást az Európai Unióval: Algéria, Marokkó, Tunézia, Oroszország, Albánia, Macedónia, Montenegró, Andorra, San Marino, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja. Az Európai Unióval megállapodást nem kötött országok polgárainak munkavállalása az adott ország jogszabályaitól függ, egyértelmű kivételt ez alól a családtagok jelenthetnek.
Az Európai Unió oktatási programjai minden szintre kiterjednek, és az óvodától az egyetemig lehetőséget biztosítanak arra, hogy a gyerekek, a diákok és a pedagógusok tovább képezhessék magukat, bővíthessék ismereteiket más tagállamok oktatási intézményeiben. Ezen felül támogatja a külföldön elvégezhető szakmai gyakorlati képzéseket és a csereprogramot.
Az Európai Unió alapszerződése értelmében a szervezetnek törekednie kell a polgárai részére nyújtott egészségügyi-ellátás színvonalának növelésére, és a tagállamok számára segítséget, illetve szakmai támogatást kell nyújtania az országok egészségügyi rendszereinek fejlesztéséhez. Az Európai Unión belül minden állampolgár szabadon megválaszthatja, hogy hol szeretné kezeltetni magát.
Az Európai Unió polgárainak számára elegendő egy személyi igazolvány, vagy útlevél felmutatása, hogy egy másik tagállamba utazhasson. Egy másik országba történő utazás során bárki magával vihet kedvtelésből tartott háziállatot, állati eredetű termékeket (húsipari készítmények, tejtermékek), valamint alkohol-és dohányterméket, feltéve, ha azt nem eladásra szánja, hanem saját fogyasztásra. A gépjárművel utazók számára érvényes vezetői engedélyre van szükség, de csak ideiglenes vezetői engedéllyel vagy igazolással rendelkező személyek nem vezethetnek más tagországok területén.
Európai Parlament
Európai Parlament
Az Európai Parlament az Európai Unió egyik legfőbb jogalkotó szerve, amely képviseli az Európai Unió ötszáz fős lakosságát, ezáltal az intézmény tagjait közvetlenül a szavazópolgárok választják meg. Az Európai Unió polgárai legközelebb 2014. május 22-25-én szavazhatnak arról, hogy ki képviselje majd őket a következő öt évben.
Az Európai Parlamentnek nincs joga új törvény alkotására, viszont módosíthatja, illetve megvétózhatja azokat. Ezen felül az Európai Parlament feladata, hogy felügyelje az Európai Bizottság tevékenységét, ellenőrzése alatt tartsa az Európai Unió költségvetését, valamint megválassza az Európai Ombudsmant.
Az Európai Parlamentnek az amszterdami szerződés értelmében havonta kell üléseznie Strasbourgban, és itt kell megtartania a végső plenáris szavazásokat (a többi plenáris ülésre Brüsszelben kerül sor).
Útmutató az Európai Unió intézményeihez (ingyenes letöltés)
Magyarország az Európai Unióban
Magyarország az EU-ban
Magyarország először 1988-ban kezdett diplomácia viszonyt az Európai Közösséggel, majd az 1990 óta tartó társulási megbeszélések eredményeképpen végül 2004-ben, kilenc másik országgal egyetemben csatlakozott az Európai Unióhoz. A 2003-ban tartott népszavazáskor a szavazók több mint 83%-a tette le voksát a csatlakozás mellett, és pár nappal később Medgyessy Péter, az akkori miniszterelnök Athénban aláírta a csatlakozási szerződést. Az Európa Unióba történő belépéssel Magyarország vállalta az euró bevezetését, azonban erre még mostanáig sem került sor.
A Magyarország által képviselt irányvonal egy erős és egységes Európai Unió létrehozását célozta meg, hazánk politikája a közös törekvést, együttműködést, a másik álláspontjának meghallgatását és az egymás iránti kompromisszumkészséget protezsálja.
Az Európai Unió megítélése Magyarországon
Összegzés: 5 kérdés – 5 válasz
Mely országok voltak az Európai Unió alapító tagállamai?
Belgium, Hollandia, Luxemburg, Németország, Franciaország, Olaszország.
Melyik évben tört ki a nagy gazdasági világválság, és melyik ország gazdasága szenvedte meg leginkább ezt a recessziót?
2008-ban, és az államcsőd szélére került Görögországot viselte meg leginkább.
Milyen iratokra van szüksége egy Európai Uniós polgárnak egy másik tagállamba való utazás során?
Személyi igazolványra vagy útlevélre.
Milyen feladatkörrel rendelkezik az Európai Parlament?
Módosíthatja, felülbírálhatja a törvényeket, felügyeli az Európai Bizottság tevékenységét, ellenőrzi az Európai Unió költségvetését, és megválasztja az Európai Ombudsmant.
Melyik évben vált Magyarország az Európai Unió tagjává?
2004-ben.
Források: europa.eu, eu.kormany.hu, wikipedia.org, cons.hu
Hasznos linkek: Losoncz Miklós: Az Európai Unió, Szemlér Tamás: Az Európai Unió elmélyítése és kibővítése a francia-német kapcsolatok tükrében, Szilágyi Éva: Az Egyesült Királyság uniós politikájának dilemmái: integráció vagy elszigetelődés?, Nagy András: Írország Európai Uniós csatlakozásának tanulságai
A szerkesztő ajánlja, olvasd el te is:
Reméljük, hogy tudtunk segíteni!
Kellemes napot!
fk-tudas.hu szerkesztősége
Tetszik a téma? Ossza meg ismerőseivel:
